Hegyvideki_Napok_piknikhangulat_a_Gesztenyeskertben4

Hegyvidéki Napok: piknikhangulat a Gesztenyés kertben

Hopp-Parádéval kezdődött, fergeteges PASO-koncerttel zárult az idei Hegyvidéki Napok rendezvénysorozat. A kulissza kifogástalan volt, a programok sokszínűek, és az égiek is megkönyörültek, így a Gesztenyés kertbe kilátogató sokaság gondtalanul hódolhatott a kulturális és kulináris élvezeteknek. A hegyvidéki emberek mind jobban a magukénak érzik a többnapos fesztivált, amiről a vasárnapra kialakuló piknikhangulat árulkodott leginkább.

„Ahol vannak tűzoltók meg rendőrök, oda megyünk!” – mondta a villamoson vele szemben ülő idős bácsinak büszkén, stoptáblával a kezében egy háromévesforma kisfiú. Már a MOM Park megállójában hallatszott a sziréna hangja, ami ezúttal nem rosszat jelentett, csupán a közrendvédelmi napok „szignáljaként” csalogatta az érdeklődőket a Gesztenyés kertbe.
„Fontos, hogy közelebb hozzuk az embereket a rendőrséghez” – jelentette ki szinte a fiú szavaira rímelve Hoffmann Kornél, a XII. kerületi rendőrkapitányság vezetője, aki a megnyitón az önkormányzat vezetőivel – Pokorni Zoltánnal, Fonti Krisztinával, Kovács Lajossal, Váczi Jánossal és Sikota Krisztinával – közösen adta át a „Rendőrnek lenni jó” rajzpályázat nyerteseinek ajándékait. A hagyományoknak megfelelően a „Tiszta udvar, rendes ház” verseny idei győztes társasházait is díjazták, nyolcan emléklapot, ketten különdíjat kaptak. A Csorna utca 5. lett az első, a Breznó lépcső 3. a második, a Fodor utca 72. pedig a harmadik, így ezek a házak mostantól méltán viselhetik a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát.Hegyvideki_Napok_piknikhangulat_a_Gesztenyeskertben2

„Szinkronúszó” kutyák és egészséges hegyvidékiek

„Egyre több család látogat el a Hegyvidéki Napokra, ennyi gyerek még nem lógott a kerítéseken” – mondta elégedetten Pokorni Zoltán polgármester, körbenézve a közrendvédelmi nap megnyitóján.
Az érdeklődőket különböző játékok és bemutatók várták, kipróbálhatták például a rabosítást, melynek során az „ártatlan bűnözők” ujjlenyomatot adtak, de lehetőség nyílt a bilincs használatára is.
Az állatkedvelők számára az S. O. S. Mentőkutyás Egyesület katasztrófavédelmi kutyás bemutatót tartott. Az ebek romkutatási, nyomkövetési, területkeresési és formagyakorlatokat végeztek. „Ezek a kutyák olyanok, mint a szinkronúszók!” – viccelődött egy kisfiú a nem mindennapi precizitás láttán.
A kíváncsiskodók hatalmas dobozok alá bújtak be, hogy próbára tegyék a négylábú mentősöket, akiknek soha nem csalt a szimatuk. „Fontos, hogy szeresse az embereket. Az már szinte mindegy, hogy fajtiszta, keverék vagy menhelyről mentett” – jellemezte az ideális mentőkutyát Scherr Gabriella, az S. O. S Mentőkutyás Egyesület vezetője.
A közrendvédelmi nappal egy időben a Sportmaxban rendezett Hegyvidéki Egészségnapon tetőtől talpig, kívül-belül ellenőrizhettük testünk állapotát. „Az egészségügyben az egyik legfontosabb dolog a prevenció! Az önkormányzat ehhez ily módon tud hozzájárulni, egy-egy ilyen szervezett szűrőnapon alkalmanként több száz ember vizsgáltatja meg magát” – mondta Kovács Lajos alpolgármester, aki azt is elárulta, hogy az adatok alapján a hegyvidékiek egészségesebbek az átlagnál.Hegyvideki_Napok_piknikhangulat_a_Gesztenyeskertben6

Dal a Szuperkukáról és a titokzatos bordzsem

A szombati hűvös idő ellenére sokakat csábítottak a színpadhoz a változatos programok. Az Alma együttes elsősorban a gyerekeknek szerzett örömet, így az öt és fél éves Emmának is, aki két kedvencéért az egész napot a Gesztenyés kertben töltötte:

– Nagyon várom Zsédát, majd autogramot is szeretnék kérni tőle, ő az egyik kedvencem!

– Ki a másik?

– Az Alma! Velük énekeltem minden számot.

– Melyik daluk tetszik a legjobban?

– A Szuperkuka, mert a szelektív hulladékgyűjtésről is dalolnak benne.

– És tudod, hogy az mit jelent, miért fontos?

– Persze! Azért kell külön gyűjteni a hulladékot, hogy újra lehessen hasznosítani. Ha a papírt újrahasznosítjuk, kevesebb fát kell kivágni, és így megóvhatjuk őket.

A Tamarazene, Jónás Veráék és Vörös Nikiék arról győzték meg a közönséget, hogy hihetetlenül tehetséges, gyönyörű hangú fiatal énekeseink – és nem utolsósorban jól felkészült zenészeink – vannak. Produkciójukat nemcsak a nézők kísérték nagy figyelemmel, de úgy tűnik, a felsőbb hatalmak is: ahogy mondani szokás, egész nap lógott az eső lába, mégis csupán egyetlenegyszer kezdett el szemerkélni, mindössze néhány percre, épp amikor Vörös Niki az esernyőről énekelt – a nézőtéren mindenki szinte egyszerre nyitotta ki a szóban forgó védőeszközt.

Mire Szulák Andrea a Budapest Jazz Orchestra társaságában előadta a Summer Time-ot, már a nap is előkukkantott. Az est záró programján Zséda egy röpke pillanatra zavarba jött közönségétől: „Látom, az ovisok is eljöttek” – mondta, de aztán rögtön visszazökkent, és hozta a megszokott formáját.

Közben a színpadtól távolabb is pezsgett az élet. Nagy volt a nyüzsgés a kézműves sátrak utcájában, a hegyvidéki programokon ismert és megszokott igényes, különleges portékák között válogathattunk. A bordzsem, a villányi Metzing Pincészet terméke például hamar felkeltette az érdeklődést.

– Három éve készítettük az első szériát, annak olyan nagy sikere volt, hogy nem is változtattunk rajta – kaptunk választ a kérdésünkre.

– Megtudhatjuk a titkát is?

– Annyit szívesen elárulok, hogy semmilyen szintetikus, művi adalékanyag nincs benne, almapektinnel kocsonyásítjuk az olaszrizlinget, illetve a portugiesert – amit mi szívesebben hívunk még ma is inkább oportóinak. Kóstolja csak meg!

– Tényleg finom, olyan íze van, mint a forralt bornak.

– Valóban, ugyanazok a fűszerek vannak benne. Egyre népszerűbb ez a termékünk, idén tavasszal már a Kézműves Magyar Élelmiszerek vásárára is meghívtak vele minket.

– Mihez ajánlják?

– A fehéret halhoz, fehér szárnyasokhoz, grillezett zöldségekhez, fagylaltokhoz, süteményekhez, a vöröset inkább vadakhoz, mindenféle vörös húshoz és markánsabb sajtokhoz.

Késő délután, mielőtt nyugovóra tért volna, néhány percre kisütött a nap, de ahhoz még elég hűvös volt, hogy a nézelődők a borkóstolós padokon üldögéljenek. Ehelyett inkább körbesétáltak, hogy felfedezzék a Gesztenyés kert kínálatát, remélve, hogy vasárnap beteljesül az időjósok ígérete, és nyári melegben élvezhetik ki mindezt.

Az életmentő „botra tekercs” és a különleges zöldszőlőlé

Az égiek szeretnek minket, ez már biztos: ahogy tavaly, úgy most is elmaradt a beígért rossz idő, másnapra valóban kiderült, és igazán szép idő lett.

A gyerekek már reggeltől királyi várat építhettek, legózhattak, csúszdázhattak a labdák közé, hatalmasat hancúrozhattak az élő csocsóban, kipróbálhatták, hogy csengőszó nélkül is ki tudnak-e keveredni a pókháló-mászókából, beleülhettek a mindig népszerű kosárhintába, vagy sétáltathatták az új otthont kereső kutyusokat. Utóbbiak a Vigyél Haza Alapítvány jóvoltából érkeztek a Gesztenyésbe. Az alapítvány vezetője, Óvári András elmondta, hogy főleg az Illatos úti menhelyről elhozott négylábúaknak keresnek új gazdikat:

– Nem adjuk oda bárkinek a kutyákat, előbb elmegyünk megnézni, hová kerülnének, milyen körülmények közé. Van, hogy azt tanácsoljuk a leendő tulajdonosnak, néhány hétig próbálja ki, jó gazda lenne-e, és ha valaki utána is úgy érzi, hogy a kutya iránti felelősség nem nagyobb teher, mint amire számított, megtarthatja új kedvencét.

– Most is vannak érdeklődők?

– Egyelőre csak simogatni, sétáltatni, játszani jöttek, és ez nem is baj, mint mondtam, csak megfontolt döntés után lehet felelősen kutyatartásra vállalkozni.

Miközben a színpadon egymást váltották a fellépők, nehéz volt ellenállni a csábító aromáknak. A kürtőskalács illata például olyan ínycsiklandó volt, hogy a Székelyudvarhelyről érkező család megállás nélkül gyúrta, sodorta, tekerte, sütötte az édességet. Bálint Irma szívesen mesélt a híres finomság történetéről:

– Az 1700-as években Bethlen Gábor udvarában jelent meg először egy írás a „botra tekercsről”. De van felénk egy monda is az eredetéről. Székelyudvarhelytől tizenkét kilométerre fekszik egy település, Máréfalva – biztosan hallottak róla, arról híres, hogy minden háznak székely kapuja van. Erről a Máréfalváról a tatárjárás idején az emberek egy nagy barlangban bújtak el. A tatárok azt gondolták, elég kiéheztetni őket, de a leleményes székelyek túljártak az eszükön: egy botra szalmaköteget tekertek, kidugták a barlang nyílásán, és azt mondták, látjátok, van kalácsunk, nem vagyunk éhesek. Erre a tatárok elvonultak. Megmenekültünk, mert nem tudták, hogy a székely emberen nem foghatnak ki.

– Miért a székely kürtőskalács a legjobb?

– Mert székely lélek kell az elkészítéséhez. Ahogy mi nem tudunk például szegedi paprikát készíteni, úgy nem tud más sem ilyen kürtőskalácsot sütni.

– És az összetevőkben mi a titok?

– Nem titok: csak igazi, természetes hozzávalókat használunk, semmi adalékot, vagy pótszert. Nálunk például „nem terem meg” az aroma, és „dejófánk” sincs – remélem, nem is lesz. Fontos a jó parázs is, sütőben nem lehet kürtőskalácsot sütni.

– A rápirított cukorral sem takarékoskodnak, még finomabb, mint a dobostorta tetején.

– Ha sajnálnánk róla a cukrot, vagy a diót, nem is lenne érdemes nekiállni. Nekünk az az öröm, ha finom lesz, és szeretik az emberek. Ezért nem is hívok dolgozni idegen munkásokat, mi egy család vagyunk, a férjem, az öcsém, az ő felesége és az unokanővérem.

– Jártak már a Hegyvidéken?

– Hogyne, mi ide hazajövünk! Székelyudvarhely és a Hegyvidék testvérvárosok, s valóban érezzük is ezt a testvériséget. A karácsonyi vásárra lélekben már augusztusban készülök, és amikor megérkezünk, azonnal azt érzem, hogy otthon vagyok, a vásárban az emberek úgy szólnak hozzám, hogy attól mindig biztonságban érzem magam. Aztán amikor elindulunk haza, és meglátom az első román zászlót, számomra az is azt jelzi, hogy otthon vagyok, Székelyföldön.

– Legközelebb tehát karácsonykor találkozunk?

– Már ősszel jövünk, a BNV-re. Ha Isten is úgy akarja, ott sütünk egy hét méter hosszú kürtőskalácsot!

A finom vaníliás, pörköltcukros illat a borkóstolókhoz is elkísért bennünket. Az igazán szép borokat kínáló pincészetek képviselői szerint idén a rozét keresték a legtöbben, bár volt olyan borászat is, amelyik egészen meglepő termékkel jelent meg. A Gere Pincészet Villányból például szőlőmagolajt és szőlőlisztet hozott, mindkettő a szüret során különválogatott magokból készült természetes eljárással, de igazi újdonságnak talán leginkább a zöldszőlőlé számított.

– Az éretlen merlot kipréselt leve ez, ecet helyett érdemes saláták és egyéb ételek ízesítésére használni, de alkoholmentes fröccsnek is kiváló – avatott be minket a szakember.

A színpadon is peregtek az események, mire pedig a PASO, azaz a Pannonia Allstars Ska Orchestra következett, már igazi tömeg gyűlt össze, várva, hogy fergeteges buli koronázza meg a gazdag programsorozatot.

Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ vezetője jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a hegyvidékiek egyre otthonosabban, fesztelenebbül érzik magukat.

– Semmi sem jelzi jobban, hogy az emberek mindinkább a magukénak érzik a Hegyvidéki Napokat, mint az, hogy némely család plédet is hozott magával, és a fűbe telepedve élvezte a műsort – mondta. – Reméljük, legközelebb is ekkora sikere lesz a rendezvénynek!

Antal Ildikó–Boussebaa Mimi

Képgaléria megtekinthető itt.