Istenszeme_-_fogado_es_gyermekotthon1

Istenszeme – fogadó és gyermekotthon

Elhagyatott, romos házak bújnak meg a Szilassy út 3. alatti telken, az elvadult növényzet miatt alig látszanak az utcáról. Itt áll a Zugliget egyik legrégebbi épülete, melynek múltja a XVIII. századig nyúlik vissza. Az 1760-as években már vendéglő működött benne: az Isten szeméhez (zum Auge Gottes) címzett fogadónak keresztelték el. Nevét a hatalmas kertben található, tengerszemre emlékeztető kis állóvízről, az Istenszeme-tóról kapta.
A tó eredetileg természetes forrással rendelkezett, később a közeli Disznőfő-forrás vizét vezették ide, hogy biztosítsák az állandó vízszintet. A XIX. századra a fogadó és a hozzá tartozó hatalmas telek a Stettner család tulajdonában volt, amelynek férfi tagjai generációkra visszamenőleg katonaként szolgáltak. Az Istenszeme a XIX. század első felében a kirándulók egyik kedvelt célpontja, pihenőhelye lett.

Kossuth letartóztatása

Kossuth Lajos az 1832–36-os országgyűlés üléseiről írt Országgyűlési Tudósításaival szerzett magának országos hírnevet és számos támogatót. 1836. május elején Pesten lakott, nem sokkal később már kirándulásokat tett a budai hegyekbe. Wesselényi Miklós írta naplójában május 21-én, hogy Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Bajza József és mások társaságában a Csillag nevű kocsmában ebédelt. Ez a vendéglő a Zugligetben, a mai Béla király út 42.-ben állt. Kossuth mindig is szerette a természetet, szívesen járt kikapcsolódni a Zugligetbe.
Wesselényi és más barátai hatására Kossuth folytatta az Országgyűlési Tudósításokkal megkezdett munkáját, és megjelentette a Törvényhatósági Tudósításokat, amiben a levelezők által küldött megyei helyzetjelentéseket tette közzé. Ezzel a bécsi udvar számára nyilvánvalóvá vált, hogy az országgyűlés berekesztését követően sem tud megszabadulni Kossuth „felforgató” munkájától.
A folyamatos támadások és küzdelmek miatt Kossuth pihenésre szánta el magát, és 1837 májusában szállást foglaltatott magának az Istenszeme fogadó kerti lakában, amelynek másik felét Toldy Ferenc bérelte. Kossuth feljegyzéseiben 1837. április 6-i dátummal a következő szerepelt: „előpénz a zugligeti nyári lakásra 7 forint 30 krajcár”, április 23-án pedig ezt írta: „ekkor kimentem a hegybe”.
Nem tudhatott róla, de amíg ő a Zugligetbe készülődött, a kormányzat már kiadta az utasítást, hogy el kell némítani. József nádor az aggályát fejezte ki, arra hivatkozva, hogy Kossuth Lajos a magyar törvények szerint nem esett a hűtlenség vétkébe, ráadásul nemes ember lévén nem szabad idézés és ítélkezés előtt elfogni. Elfogatásának szándéka kiszivárgott Bécsben, azonban hívei hiába próbálták meg értesíteni őt, leveleik mind fennakadtak a cenzúra hálójában.
Kossuth már az Istenszeme fogadóban pihent, amikor május 3-án Pálffy Fidél kancellár parancsot adott letartóztatására, és emberei elindultak a Zugligetbe. A szomszédban lakó Toldy Ferenc látta, amint május 5-én éjjel 1 órakor a katonák körülveszik az épületet, és az elfogatóparancs felmutatása után a távolabb álló kocsihoz kísérik Kossuthot.
Apja, Kossuth László másnap így írt erről: „f hó 4-ről 5-re éjjeli 1 óra tájban, Eötvös József Kir. Fiscalis, egy Kapitány, egy Strázsamester és számos katonák társaságában a Zugligetben, hol két hét óta orvosi javaslat következtében kint lakott, elfogatván, Budára a várban lévő katonai laktanyába vitetett, s reggeli 4 óra tájban ugyan azok által Pesti szállásán irományai s levelei is elfoglaltattak”. Hosszas vizsgálat után Kossuthot hűtlenségért négy évre ítélték, végül 1840. május 10-én szabadult.

Csak gyermekintézmény!

Az Istenszeme fogadó ezt követően gazdát cserélt. Kováts Zsigmond vásárolta meg, akinek az volt az álma, hogy mulatóhelyet és vízgyógyintézetet létesít ezen a helyen. Ekkor építették át először. Ebben az időben még egy faoszlopos tornáccal díszített kis ház volt, a homlokzatán, napsugarakkal körülvett háromszögben „Isten szemével”.
Kováts tervei nem válhattak valóra, mert 1846-ban egy tűzvész elpusztította az épület nagy részét. A XIX. század második felében került a villa a sörgyáros Haggenmacher család tulajdonába. A legutolsó itt élő Haggenmacher 1921-ben a saját kezével vetett véget életének, mert időskorára megvakult, és nem bírta elviselni, hogy nem láthatja többé azt a csodaszép vidéket, ahol a villája áll.
A család ezt követően a fővárosnak adta ajándékba a házat a hozzá tartozó telekkel együtt, egy kikötése volt csupán: az ingatlanból gyermekszanatóriumot kell kialakítani. A főváros nem tartotta be vállalását, a ház védelme érdekében bérbe adta az épületet. A legutolsó bérlő az 1946-ban elhunyt gróf Andrássy Gyuláné volt.

A gyerekek 1949-ben vehették birtokba a villát, ekkor nyitotta meg kapuit a Kossuth Lajos Nevelőotthon, ahol negyven-ötven nehezen kezelhető fiatalt helyeztek el, bentlakással. Kezdetben a közeli zugligeti iskola tanárai jártak fel tanítani, később a diákok mentek le az iskolába. A nevelőotthon tanulói még fürödhettek az Istenszeme-tóban, amelyet ekkorra kibetonoztak, de lovarda is a gyerekek rendelkezésére állt. A lovakat az egyik tanár hozta, a szénabálákról a szülők gondoskodtak.
A rendszerváltás idejére a nevelőotthon állapota teljesen leromlott, de jó ideig még laktak benne gyerekek, 2000-ben költöztették ki őket az időközben életveszélyessé váló épületből. Azóta üresen áll az egykori fogadó, hiszen érvényben van az ajándékozás kikötése: csak gyermekintézmény alakítható ki benne. 2001 szeptemberében mind az épület, mind környezete országos védelem alá került.Istenszeme_-_fogado_es_gyermekotthon2

B. A.