A_koztarsasag_fo_jelszavai1

A nemzet érdekeit kell keresnünk

A kormányt és az ellenzéket egyként kötelezi az erkölcsi követelmény, hogy ne csak a saját érdekei alapján politizáljon – hangsúlyozta március 15-i beszédében Pokorni Zoltán. A Hegyvidék polgármestere a MOM Kulturális Központban rendezett ünnepségen díjakat adott át az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójára meghirdetett alkotópályázat és történelmi vetélkedő győzteseinek, továbbá emlékplaketteket adományozott fiatal sportolóknak és testnevelő tanároknak, akik elnyerték a „XII. kerület Sportjáért” elismerő címet.

„A nagy korok nagy eseményeit és emberi gesztusait mintaként használja az utókor, ezekből igyekszünk erőt, példát meríteni. Igyekszünk valamilyen üzenetet kiolvasni, ami segít felemelkedni a jelen sokszor kaotikusnak tűnő világából, és segít abban is, hogy irányt találjunk mai problémáink megoldására” – mondta március 15-i ünnepi köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester, majd arról beszélt, milyen utat mutat ma számunkra 1848.
Szerinte sokan csak egy nagyon egyszerű útmutatást, a felkelés, az ellenállás gesztusát látják a forradalomban, kizárólag a „Talpra, magyar!” jelszavát tartják aktuálisnak és érvényesnek. „De vajon mi és ki ellen? A magyar választópolgárok többsége által demokratikusan megválasztott kormány ellen? Csak azért, mert valamelyik intézkedés, vagy a kormányzás stílusa nem tetszik?” – tette fel költői kérdéseit a politikus.
Pokorni Zoltán megjegyezte, hogy Petőfi Sándornál radikálisabb politikai szereplő aligha volt ’48 márciusában, a költő nem kifejezetten szerette a kormányt, de a „Talpra, magyar!-t” mégsem ellene hirdette meg. Miután nem választották meg képviselőnek, katonának szegődött a kormányzat által felállított hadseregben. Nem a kormányért, hanem a közös ügyért harcolt: a magyar szabadságért.
„A történelem ritkán fekete-fehér, ’48-ban mégis világosan látszottak a frontvonalak” – fogalmazott a polgármester. Az egyik oldalon a szabadság, a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás hívei, a másikon az abszolutizmus, a feudális előjogok és a birodalom képviselői álltak. Világos volt a program is: haza és haladás. Azaz: függetlenül kormányzandó Magyarország és polgári átalakulás.
A mai helyzet nem ennyire egyértelmű; a bajaink, melyekre orvoslást keresünk, ismertek, ám a kiút korántsem ilyen világos – mondta Pokorni Zoltán. Ezután a rendszerváltás időszakát idézte fel, amikor még mintaként tekintettünk a Nyugatra, csábító lehetőségként figyeltük az ottani társadalmak jólétét és szabadságát. Mára némileg megváltozott a helyzet, „a válság óta Európa nyugati fele is zavartan téblábol, és azon morfondírozik, merjen-e új utakat keresni, és ha igen, merre is vezetnének azok. Magyarország helyzete még nehezebb, mivel a korábbi felelőtlen gazdaság- és társadalompolitika eredményeként a gazdasági válság a tönk szélére juttatta hazánkat. Az államnak és polgárainak súlyos eladósodottságára, a keresők és az adózók relatíve kis számára és az egyéb súlyos társadalmi problémákra nehéz megoldást találni.”
Pokorni Zoltán úgy vélte, ’48 példája segítséget nyújthat abban, hogy utat találjunk a megoldás felé. A forradalom ugyanis nem képzelhető el a reformkor két évtizedes előkészítő munkája nélkül: 1848 áprilisában azért lehetett néhány hét alatt sorsfordító intézkedéseket hozni, mert előtte ezekről a kérdésekről érdemi, őszinte és mélyen szántó vita folyt a magyar politikában és a társadalomban, a lehető legszélesebb körben. „Ezekben a vitákban nem az érdekérvényesítés, hanem a megoldáskeresés motiválta a résztvevőket. Nemcsak addig keresték és hangoztatták az igazságot, amíg a közvetlen érdekeik megkövetelték, hanem a megoldás érdekében akarták és merték végiggondolni a dolgokat” – hangsúlyozta.
A kerület vezetője Petőfit idézte, aki azt írta: a köztársaságnak, azaz „a respublikának nem az a fő jelszava, hogy »le a királlyal«, hanem a »tiszta erkölcs«.” Értelmezése szerint ez azt az erkölcsi követelményt jelenti, ami a kormányt és ellenzékét egyként kötelezi: ne csak a saját érdekeik alapján politizáljanak. „Az elfogulatlan igazságot és a nemzet érdekeit kell keresnünk ahhoz, hogy megtalálhassuk a kivezető utat. Erre mutat példát 1848” – összegezte gondolatait a polgármester.

*

A MOM Kulturális Központban rendezett ünnepségen Pokorni Zoltán köszöntőjét a hegyvidéki gyerekek és fiatalok műsorai kísérték. A Solti György Zeneiskola Fuvolazenekara magyar népdalfeldolgozásokat és a Klapka-indulót játszotta, majd a Süni Óvodák nagycsoportosai léptek fel Verbunk című előadásukkal.
A Tamási iskola 11. a osztálya egy különösen eredeti, fiatalos lendületű produkcióval rukkolt elő. A diákok a mai híradók stílusában, videoriportban elevenítették fel március 15-e történéseit, valamint a saját maguk által írt versekben és rapszámokban vallottak arról, mit jelent számukra a ’48-as forradalom.
A diákok műsorát követően a polgármester díjakat adott át a március 15-e alkalmából meghirdetett alkotópályázat győzteseinek. Az óvodások korosztályában – akik ’48-as zászlókat készítettek – az első helyezett Lacza Boróka (Normafa Óvoda), a második Farkas Benedek (Süni Óvodák) lett, míg a harmadiknak járó jutalmat együtt vehette át Lovas Katalin, Osváth Emese és Szőke Alfréd (Normafa Tagóvoda). A Budai Rajziskola különdíját Csikós Rozi kapta a KIMBI Óvodából.
Az általános iskolák alsó tagozatosainál – akik papírmasé huszárral pályázhattak – a Virányos 3. b osztálya érdemelte ki az első díjat. Második helyezettként Gerzsényi Leventét, az Arany János iskola második osztályos diákját, harmadikként pedig Megyeri Lajos Bálintot, a Fekete István iskola harmadikos tanulóját hirdették ki. Különdíjjal jutalmazták a rajzokat készítő Mackós Óvoda csapatát (Szente Bálint, Siklósi Vince, Farkas Balázs és Tiboldi Tamás), valamint a Németvölgyi iskola 4. a osztályát. A pályamunkákat a MOM Kulturális Központ földszinti előterében tekinthette meg a közönség.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történéseit felidéző történelmi vetélkedő győztes csapatai is díjakat vehettek át az ünnepségen. A versenyen első helyezést értek el a Pannonia Sacra diákjai, a zugligetisek másodikak lettek, míg a harmadik helyen a Jókai iskola két csapata, a „Kossuth bankók” és a „Márciusi ifjak” végzett. A döntő többi résztvevőjének, az Arany János iskola, illetve a Semmelweis Egyetem gyakorlóiskolája tanulóinak emléklapot adott át a polgármester.
Szintén a máricus 15-i ünnepségen nyújtották át a „XII. kerület Sportjáért” emlékplaketteket. A 18 év alatti sportolók kategóriájában Kollár Márk labdarúgó (Semmelweis Egyetem gyakorlóiskola), Labán Eszter úszó (ELTE gyakorlóiskola), Nagy Dorottya akrobatikus rock and roll táncos (Jókai iskola), Rácz Bence Zsolt vitorlázó (Arany János iskola), valamint Beneda Piroska kosárlabdázó, Illyés Árpád floorballjátékos, Jenes Soma tájékozódási futó és Széles Rebeka röplabdázó (Városmajori Gimnázium) kapta meg a díjat. Testnevelő tanárként Hajdú Attila (Jókai iskola) és Annus László (Zugligeti iskola) vehette át az aranyozott emlékplakettet.A_koztarsasag_fo_jelszavai2

z.