Ruisz_Lena_tundervilaga

Ruisz Léna tündérvilága

Hegedül, zongorázik, fotókat készít, rajzol, könyvet és verseket ír. Ruisz Léna, a Kós Károly Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója nem tartja magát zseninek, csupán emlékezteti a felnőtteket valamire, amit elfelejtettek…

„Léna olyan világot teremt, amely színes, mesés, amelyben saját tervezésű repülő angyalok, tündérek, tündérházak tündéröltözékek, tündérszekerek jelennek meg. Ebben a világban boldogan él. Ez a világ elviszi őt a számára nem kívánt valóságtól” – mondta Gábor Judit igazgatóhelyettes a Kós Károly iskolában rendezett kiállítás megnyitóján, ahol Ruisz Léna rajzait, fotóit mutatták be.
Ruisz_Lena_tundervilaga2A főszereplőt könnyen megtaláltuk a közönség soraiban: ő volt az egyetlen, akinek piruló arcán zavart mosoly húzódott a beszéd alatt, a dicsérő szavak hallatán. Megkérték, játsszon egy zongoraimprovizációt, amin akkor még többen csodálkoztak. Léna pedig leült a zongora elé, és – ahogy a képeivel – a hangokkal is külön világot teremtett.
Utána mindenki vele akart beszélni. Egy pöttöm fiú gratulált neki, majd kérlelte, hogy kottázza le a zongorajátékot, amit előadott. „Nem tudom lekottázni, mert most találtam ki. Már el is felejtettem, mit játszottam” – magyarázta a lány.
Léna szerint bárki tud az ő műveihez hasonlókat alkotni, aki felfedezi magában a művészetet. Kétéves korában már hegedülni szeretett volna, de a szülei még kicsinek tartották. Addig nyüstölte azonban őket, amíg be nem adták a derekukat, és az immár ötéves Lénához magántanárt fogadtak.
„A zenetanárnő azt mondta, dekoncentrált vagyok, semmi nem lesz belőlem…” – emlékezett vissza a lány, aki azóta sem adta fel álmát, hogy egy napon hegedűművészként lép fel. Most tizenöt éves, igazi kamasz. Nemcsak hegedül, de verseket, sőt könyvet is ír. Képei segítségével pedig újra megtanítja nekünk azt, amit a felnőtté válás során sokan elfelejtettünk: hinni a csodákban.

B. Mimi