A_zene_elvisz_a_kozonseg_tancra_perdul

A zene elvisz, a közönség táncra perdül

Aki a testében akarja érezni a zenét, akinek a lába önkéntelenül is mozdul a ritmus hallatán, vagy egyszerűen szeret felfedezni, valami mást látni-hallani a zene világában, az ne szalassza el a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) fellépését a Gesztenyés kertben június 3-án 19.30-kor.

A Hegyvidéki Napok kétségkívül színvonalas és izgalmas koncertsorozatának utolsó fellépője a Pannonia Allstars Ska Orchestra lesz, és meg merjük jósolni: méltó módon teszi fel azt a bizonyos pontot a szabadtéri fesztivál képzeletbeli "i" betűjére. A PASO frontembere, egyben utánozhatatlanul emblematikus figurája Tóth Kristóf, ismertebb nevén KRSA. A mai magyar könnyűzene világában szinte egyedülálló a megjelenése, a színpadi jelenléte. Hófehér öltönye, fekete selyeminge, elmaradhatatlan kalapja inkább sugall egy hispán milliárdost, mint azt az örökmozgó, a muzsika lüktetésével együtt élő jelenséget, aki dobol (egyre kevesebbet) és énekel (egyre gyakrabban) olyasfajta zenei műfaj reprezentánsaként, amit a többség talán nem is ismer.

"Mi is az a ska?" – kérdezhetik sokan. Efelől érdeklődtünk mi is KRSA-tól, aki amúgy a magánéletében egy intelligens és szerény pesti fiatalember.

– Lényegében karibi tánczene, az ötvenes évek végén alakult ki Jamaica szigetén. Bob Marley is ska-előadóként kezdte. Fuzionált benne a helyi népzene és a mento, a rythm, a blues, a jazz, valamint a boogie-woogie. A ska hangutánzó szó, a magyar mulatós zenéhez hasonlóan „felütéssel” ritmizál: um-, um-. Az Amerikából beáramló zenei műfajokat Jamaicában a saját képükre formálták, tipikus karibi dallamvilág alakult ki belőlük, és a későbbi, az egész világon átsöprő rocksteady és reggae elődje lett az addig a calypsótól hangos szigetvilágban... A legérdekesebb vonása ennek a zenének, hogy a kitalálói és első előadói 1962–63 táján egy apácák vezette árvaház zeneiskolájából, az Alpha Boy Schoolból kerültek ki! Klasszikus zenét tanultak, szabadidejükben „jammelni” kezdtek. Az általuk alakított zenekar, a Skatalites bábáskodott a műfaj fölött, a legendás Studio One-ból került ki többek között Marley is.

Mi a sajátossága a skanak?

– A zene lazasága, a belőle áradó életöröm, az ütősök szívveréshez hasonlítható lüktetése, másfelől a rézfúvósok és néhány meglepő, a műfajjal nem azonosított hangszer bevonása, mint például a hegedűé.

A PASO számaiban felfedezhetők magyar népzenei motívumok is.

– Valóban, de én ezt tágabb értelemben balkáni behatásnak mondanám. A ritmusvezetés és a dallamvilág terén azonban ragaszkodunk az eredeti jamaikai ska-hangzáshoz.

Két nyelven énekel, magyarul és angolul. Ez utóbbit érdekes akcentussal teszi.

– A beszélt jamaikai nyelv az angol-patois, elsőre nehéz megérteni a dialektusát. Semmibe veszi a nyelvtani szabályokat. Érdekessége viszont, hogy a rövid szótagok miatt van egyfajta dallama, ám amikor éneklik, elválaszthatatlanná válik a skatól. Pörgőssé, táncossá teszi a muzsikát – ezért szerettem bele. Ha jól megfigyeli, magyarul is teljesen más hangsúllyal énekelünk ska-szöveget.

Sajátos a színpadi mozgása is...

– A zene elvisz! A ska-zenekarok jellegzetessége a helyben futós, ugrálós előadói stílus, amit az említett lüktetés szül, és idővel önkényessé válik. A dinamikája ragadós, hiszen a közönség előbb-utóbb táncra akar perdülni…

Honnan a zenekar elnevezése?

– A származási régióra, a tagok sokoldalúságára, a kedvenc zenénkre és a magas zenekari létszámra utal. A jelenlegi felállásban tizenegyen vagyunk, különféle múltú és hátterű együttesekből verbuválódtunk.

Idén ünnepelték a kilencedik születésnapjukat, kiadták a negyedik nagylemezüket, a Lovemonstert, amely dupla album. Gondolom, ez utóbbira épül a Gesztenyés kerti műsoruk is.

– Van egy kialakult programunk, de minden új helyszínen azon igyekszünk, hogy eljátsszuk a legismertebb, legsikeresebb számainkat is a megjelenő közönség hangulatától függően. Vagyis igyekszünk a meghíváshoz méltó módon bemutatkozni.

Fűződik valamilyen emléke Budához, a Hegyvidékhez?

– Az első zenekarom egyik tagja a Nap-hegyen lakott, sokat jártunk oda próbálni. Még ma is nosztalgia fog el, ha arra a zenére és az alattunk kitárulkozó panorámára gondolok...