Seta_a_Szechenyi-hegyen

Séta a Széchenyi-hegyen

Nagy volt a forgalom április utolsó szombatján a Széchenyi-hegyen. Önkéntes szemétszedők az önkormányzat kezdeményezésére az eldobált hulladéktól tisztították meg a környéket, mások a Magyar Televízió alapításának ötvenötödik évfordulóját ünnepelték ugyanott. Egy csapatnyi kiránduló pedig helytörténeti séta keretében ismerkedett a hegy múltjával.

A XIX. század második felében kezdett nyaralóhellyé válni a Svábhegy. Minél több ház, villa épült a környéken, annál nagyobb szükség volt olyan közlekedési eszközre, amely a meredek szakaszokon is biztonságosan viszi fel az utasokat. Így született meg a döntés, hogy fogaskerekű vasutat létesítenek – kezdetben svábhegyi végállomással, a millennium évében, 1896-ban pedig már egészen a Széchenyi-hegyig, a mai végállomásig bővítették a pályáját. Minderről Lengyel Zoltán, a Széchenyi-hegyen tett helytörténeti séta vezetője beszélt a túra kezdetén a fogaskerekű végállomásánál.
„Akkoriban még annyira beépítetlen volt ez a terület – mesélte a helytörténész –, hogy golfpályának is jutott hely, sőt, a Beszkárt (a BKV elődje) nyugdíjalapja golfszállót is építtetett dolgozói számára. Érdekesség, hogy tervezője az a Lauber Dezső volt, aki maga is többször nyert nemzetközi golfbajnokságot.”
Az államosítás után a szálló a Vörös Csillag nevet kapta, jelenleg pedig ibériai tulajdonban van, és nem látogatható. Amikor épült, királyunk tiszteletére még Mátyásvárosnak hívták a környéket, ennek köszönhető, hogy a szálló stílusa ennyire magán viseli a vadászházjelleget.
"Jó látni, hogy ilyen sokan eljöttek erre a kirándulásra – mondta útközben lapunknak Fonti Krisztina alpolgármester. – Ez azt mutatja, hogy a hegyvidéki embereket érdekli lakóhelyük múltja. A legtöbbször úgy vagyunk mindnyájan, hogy megcsodáljuk a világ számos szépségét, és épp azokat az értékeket nem látjuk meg, amelyek közt élünk. Nekem például újdonság, hogy ezen a területen valaha golfpálya üzemelt" – tette hozzá az alpolgármester, mielőtt búcsút vett, hogy csatlakozzon kollégáihoz és azokhoz a hegyvidékiekhez, akik reggel óta gyűjtögették az eldobált szemetet a Széchenyi-hegyen.
„A bennünket megelőző szovjet és jugoszláv minta nyomán – folytatta ismertetőjét Lengyel Zoltán – nálunk is hamar létrehozták az úttörővasutat. Több generáció megfordult itt gyerekkorában.”
A gyermekvasutat elhagyva a társaság tagjai megkeresték, hol voltak lövészárkok a háború idején, elsétáltak Varga Domokos író egykori lakóháza előtt, majd megnézték a Széchenyi-emlékművet.
„Az emlékmű eredetileg artézi kútnak készült, és a Városligetben állt, a millenniumi városrendezés során került új helyére, ide, a hegyre. Az eredeti szobor Stróbl-alkotás volt, sajnos többször ellopták, utoljára végleg eltűnt. A mostani portré az eredeti másolata. A mögötte látható kilátóból páratlan panoráma tárult egykor a kirándulók elé, mára azonban annyira benőttek mindent az idetelepített fák, hogy az egykori látképet csak elképzelni tudjuk” – mondta némi keserűséggel a hangjában Lengyel Zoltán.
Az idei első helytörténeti sétát októberig számos hasonló kirándulás követi. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria programjában folyamatosan nyomon követhető, mikor melyik sétához lehet csatlakozni.

A. I.