Almok_jartak_oda1

Álmok jártak oda

A Zugliget több neves vendéglőnek adott otthont már a XIX. században is. Közülük kiemelkedik a Fácán nagyvendéglő, amelynek épülete ma is áll a Béla király út 59–61. alatt. Jelenleg lakatlan, és egyre rosszabb állapotban bújik meg a fák között.
Eredetileg itt volt a neves budai kőfaragó, Jäger Henrik majorja, amit a XIX. század elején Krammer József tisztiorvos birtokolt, aki 1830-ban továbbadta a területet Riegler Ignác budai szappanfőző mesternek. Az ő nevéhez fűződik a vendéglő kialakítása. Egykor errefelé terült el Mátyás király vadaskertje, és úgy tartották, hogy az uralkodó előszeretettel vadászott fácánokra – innen ered a hely elnevezése.
Ekkorra a Zugliget már nagy népszerűségnek örvendett a kirándulók körében, hamar felkapottá vált a vendéglő. Olyannyira, hogy Riegler Ignác felkérte Hild Józsefet, tervezzen ide egy üdülőszállót. Ez 1856-ra fel is épült, harminc vendégszobával. Az U-alakú épületet úgy alakították ki, hogy minden szoba kapcsolódott a völgyre néző, hatalmas teraszhoz.
A XX. század elejéig a Fácán volt az egyik legkellemesebb, legdivatosabb budai nyári mulatóhely és bálos ház, többek között Barabás Miklós festőművész is megfordult ott. Így emlékezett meg róla: „A viszontlátás örömére Toldy, Vörösmarty és Bajza, a színészek közül Udvarhelyi Miklós, Szentpéteri és az idősebb Lendvay Márton majálist rendeztek a tiszteletemre a zugligeti Fácán vendéglőben, ahol reggeltől estig mulattunk és még labdáztunk is.” A parkban lévő sétautakat esténként ellepték a nyaralók, miközben térzene szórakoztatta őket.
A Zugliget több irodalmárunkat is megihlette: Petőfi két verset (Bokor a viharban; Hegyek közt) írt itt, Krúdy Gyula pedig a Nagy kópé című regényében a város legszebb mulatóhelyének nevezi a Fácánt, és így áradozik róla: „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe... A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt). A kocsmáros még abból az időből ismerőse Rezeda úrnak, mikor szerelmeit télen is a Fácán-ba hordta szánkán…”
A vendéglő egészen az első világháborút követő időkig megtartotta népszerűségét. Utána szanatóriumként működött, majd a Horthy család pihenőhelye lett. 1950-ben államosították, és a Belügyminisztérium kiképzőközpontját költöztették ide. Körülkerített területe napjainkban elhanyagoltan áll, és csak remélni lehet, hogy a nagy múltú épület nem lesz az enyészeté.Almok_jartak_oda2

B. A.