Ervinke_neni_kilencveneves

Ervinke néni kilencvenéves

Dr. Hayde Tiborné Jobbaházi Dőry Ervinke Ilonát kilencvenedik születésnapja alkalmából Pokorni Zoltán polgármester köszöntötte hegyvidéki otthonában. A nyugdíjas rajztanár évtizedeken át tanított a kerület iskoláiban, élményekben gazdag óráin sok diákkal sikerült megszerettetnie a vizuális művészeteket.

Hayde Tibornét a 90. születésnapján Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevelével, valamint egy díszoklevéllel ajándékozta meg Pokorni Zoltán polgármester, elismerve azt a kitartó és fáradságos tanári munkát, amit a rajz- és vizuális kultúra terjesztése, a művészeti nevelés terén végzett a kerületi iskolákban. Az ünnepelt németvölgyi otthonában vette át a névre szóló okleveleket.
Ervinke néni életét, mint elmondta, alapvetően a család, valamint a művészetek és a tanítás határozták meg. A képzőművészet világába édesapja vezette be, aki a Kéve Művészegyesület főtitkáraként fiatal festőknek, szobrászoknak segített bemutatkozási lehetőséget teremteni és mecénásokat találni. Apjával gyakran járt kiállításokra, galériákba, illetve műtermekbe, érthető hát, hogy az alkotás iránt kedvet és tehetséget mutató gyerekként szülei segítségével már korán elkezdett foglalkozni a rajzzal és a festészettel.
A Baár-Madas Református Leánygimnáziumból egyenesen a Képzőművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol Szőnyi István és Barcsay Jenő voltak a mesterei. A főiskolán 1945-ben szerzett rajztanári diplomát, ezt követően az ELTE ábrázoló geometriai tanári szakát is elvégezte, 1956-ban diplomázott.
„A művészi pályán a nők kevésbé tudnak érvényesülni” – magyarázta Ervinke néni, miért választotta az alkotás helyett a tanári munkát. Hozzátette, hogy döntésében családi szempontok is közrejátszottak: biztos egzisztenciára, rendezett életmódra volt szüksége ahhoz, hogy gyermekeit tisztes körülmények között tudja felnevelni.
Ez sikerült is, igencsak szép eredménnyel: László egyetemi tanárként jelenleg vízügyi mérnökök posztgraduális képzésével foglalkozik Hollandiában, míg Tibor a Kós Károly Egyesülés építészeként dolgozik, egyik legismertebb kerületi munkája a zugligeti iskola hegyoldalba illesztett tornacsarnoka. A nagymama legnagyobb örömére több unoka is a művészethez kapcsolódó – építőművészi, fotós, illetve formatervező – pályára lépett.
Ervinke néni sohasem bánta meg, hogy a vizuális nevelést választotta hivatásául, hiszen az alkotás mellett a tanítás is nagyon közel állt hozzá – sikerélményt adott neki, hogy fel tudta kelteni a gyerekek érdeklődését a művészetek iránt. Az élményközpontú oktatás hatékonyságát átérezve a vetítéseket éppúgy órái részeivé tette, mint a rendszeres múzeum- és kiállításlátogatásokat.
A XII. kerületben 1949 és 1993 között a Virányos, a Németvölgyi és a Mártonhegyi Általános Iskolában, valamint a Tanítóképző Főiskolán foglalkozott vizuális neveléssel és a művészettörténet oktatásával. Alma materében, a Baár-Madasban, a későbbi Móricz Zsigmond Gimnáziumban szintén évekig dolgozott.

zd.