Jozsefvarosi_vendegkiallitas1

Józsefvárosi vendégkiállítás

Nyolcadik kerületi gyerekek munkáiból nyílt kiállítás az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, a Kiss János altábornagy utcában. Fonti Krisztina alpolgármester szerint közös felelősségünk és érdekünk, hogy utat engedjünk a tehetségnek, különösen a leszakadó társadalmi rétegeknél.
„A Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központ gyermek alkotóköre azért végez nagyon fontos munkát – mondta –, mert egy különösen veszélyeztetett társadalmi közegben, a hazai cigányság körében karolta fel a tehetségek gondozását. Ott, ahol az átlagosnál jóval nagyobb az elkallódás, a tehetségek fel nem ismerésének veszélye, ami egyformán rossz a társadalomnak, az egyénnek és az érintett közösségeknek. Nyilván fontosak a nagypolitika elképzelései és a szociológiai műhelyek precíz tanulmányai is a hátrányos helyzetű, leszakadó társadalmi rétegek rehabilitációjában, de sem a politika, sem a tudomány nem menne semmire, ha nem lennének az alkotóközösségek, amelyekben elkötelezett pedagógusok napról napra fáradhatatlanul, nagy lelkesedéssel és odaadással végzik munkájukat.”Jozsefvarosi_vendegkiallitas2
Bakos Tamás, az egyetem vizuális nevelés tanszékének vezetője arra hívta fel tanítványai, a leendő pedagógusok figyelmét, hogy a gyermekrajz mindig megmutat valamit, amit mi természetesnek, egyszerűnek és őszintének szoktunk nevezni: a színek erejével valamit abból, hogyan kellene éreznünk, látnunk és megítélnünk a világot. „A képről önmagunk tekint vissza ránk, tehát ha más alkotásaira pillantunk, egymás arcába, szemébe nézünk – fogalmazott Bakos Tamás. – Csupán olvasni kell a vizuális nyelvezetet, a színek lüktetését, a vonalak útját, és mások világába léphetünk.”
Az egyetem első emeleti folyosóján bemutatott képeket szemlélve valóban ez történik: az erőteljes színek, a lendület, a dinamika és a rendkívül gazdag fantázia világába lépünk. Az alkotások olyan gyerekek érzelmeibe engednek bepillantást, akiknek nemcsak a képzelő- és összetartó ereje nagy, de a tehetsége is páratlanul sokrétű. A tanítóképzős meghívást a maguk módján, gondosan összeállított műsorral szerették volna megköszönni a józsefvárosi fiatalok, az influenza azonban majdnem keresztülhúzta terveiket – de csak majdnem.
„Lenyűgöző, milyen sokoldalúak ezek a gyerekek – mondta lapunknak még a rendezvény előtt Fonti Krisztina. – A tánccsoportjuk műsorát szerették volna bemutatni, de a táncosok zöme megbetegedett, ekkor azt gondolták, nem baj, szólótáncot hoznak, ám a szólistát is ledöntötte a betegség. Ezután úgy tervezték, hogy a híres prímásuk, aki már a pápának is hegedült, kápráztat el bennünket a játékával, ám megsérült a hangszere… Amikor olybá tűnt, hogy műsor nélkül mennek el, a hegedűs fiú felajánlotta: majd ő énekel.”
Így történt, hogy a kilencedik osztályos, rendkívül ígéretes tudású hegedűs, Ökrös Róbert társai legnagyobb örömére elénekelte az egyik közismert filmsláger magyar változatát. „Még egyszer!” – kiabálták a gyerekek a dal után. Reméljük, nem egyszer, hanem még sokszor sok helyütt elhangzik ugyanez a kérés, ha a józsefvárosiak bármi módon közönség előtt szerepelnek, hogy bemutassák sokoldalúságukat.Jozsefvarosi_vendegkiallitas3

AI