Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Tehetsegkutatasban_a_legjobb

Tehetségkutatásban a legjobb

„Ericsson a matematika és a fizika tehetségeinek gondozásáért” díjat vehetett át másodmagával Ábrám László, a Városmajori Gimnázium fizikatanára. Az elismeréssel azokat a pedagógusokat jutalmazza a svéd telekommunikációs világcég, akiknek diákjai kiemelkedő eredményeket értek el valamely jelentős tanulmányi versenyen, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a jövő magyar mérnökei továbbra is világszínvonalú kutatásfejlesztési eredményekkel gazdagíthassák a világot. A díjazottal beszélgettünk.

Mikor döntötte el, hogy a fizikának szenteli az életét?

– Nagyváradon, az azóta is legjobbnak számító magyar középiskolába, a mostani Ady Endre Gimnáziumba jártam, itt fertőztek meg egy életre a természettudományok szeretetével. Szerencsés voltam, hiszen sokat foglalkoztak velünk, úgy motiváltak, hogy otthon magunktól is nyúztuk a fizikát, a kémiát és a matematikát. László Mária tanárnőnek köszönhetően tizenegyedikes koromtól már biztos voltam benne, hogy a fizikával foglalkozom majd felnőttként. Ő volt az, aki bevezetett a tantárgy rejtelmeibe, és megmutatta azokat a szépségeket, amelyekkel azóta sem tudok betelni.

Innen már egyenes útja vezetett a pedagógusi pályáig?

– Azt kell mondanom, hogy igen. Mindig érdekelt a tanítás, ezért a középiskola befejezését követően a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen fizika szakra jelentkeztem. A diploma megszerzése után négy évig Gyergyószentmiklóson, Hargita megye harmadik legerősebb középfokú oktatási intézményében, a Salamon Ernő Líceumban dolgoztam fizikatanárként. Úgy éreztem magam, mint a kezdő síelő, aki az első időben rengeteget kísérletezik a pályán, aztán, ahogyan egyre jobban ráérez az ízére, már a trükkökre is jut ideje.

Hogyan lett ezek után a Városmajori Gimnázium tanára?

– 1988 novemberében települtünk át Magyarországra, a következő évben pedig már itt voltam, az akkor átadott Városmajori Gimnáziumban. Óriási kihívás és legalább ekkora megtiszteltetés, hogy kollégáimmal együtt részese lehettem egy új iskola megalapításának.

Már a kezdetektől foglalkozott tehetségkutatással?

– Ha a mai értelmében gondolok a tehetségkutatásra, akkor sajnos nem! A középiskolában ugyanis arra alig marad idő, hogy kedvet csináljunk a tantárgyhoz, hiszen ha nincsenek meg az alapok, a hiányosságokat már nagyon nehéz bepótolni. Ezért jelentett áttörést tizenkét évvel ezelőtt – legalábbis ebből a szempontból – a hatéves gimnáziumi képzés bevezetése, mert tizenkét-tizenhárom esztendős korban a diákok még sokkal fogékonyabbak és alakíthatók. A kilencvenes évek vége még egy szempontból fontos dátum: ekkor indult a Jedlik Ányos tanulmányi verseny, ami már olyan cél volt, amiért a gyerekek hajlandónak mutatkoztak egy kicsit többet tanulni. A második alkalommal már igen jól szerepeltünk a hetedikesekkel, később ebből a társaságból került ki az első három igazi tehetség, egyikük négy évvel később megnyerte a nemzetközi Vermes Miklós Fizikaversenyt is.

Ennyire fontosak a tanulmányi versenyek?

– Mindenképpen! Egyrészt már maga a verseny is motiváció, a győzelem pedig a cél, amit el lehet érni. Másrészt egyfajta kiválasztás, erőfelmérő is, megmutatja, kinek érdemes komolyabban foglalkoznia az adott tantárggyal. A fizikában eléggé letisztult a kép, kialakult a versenyek hierarchiája: a Jedlik Ányos kezdetben a hetedikeseknek szólt, azóta egészen a tízedikesekig kiterjesztettük, míg a kicsik között már harmadiktól figyeljük a tehetségeket. Nyolcadikban az Öveges verseny következik, aztán a Mikola Sándor verseny, a legnagyobbakat pedig az OKTV-n is elindítjuk.

Ön szerint mi az oka annak, hogy manapság kevésbé népszerűek a természettudományos pályák?

– A fizikatanárok többsége ma is ugyanolyan lelkes, mint régen, rajtuk tehát semmi nem múlik. Az viszont biztos, hogy az óraszám csökkentése miatt éppen azokat a témákat vették ki a tananyagból, amelyek érdekesek lennének. Ráadásul kísérletezésre is sokkal kevesebb idő marad, ami pedig a fizika sava-borsa. Ilyen környezetben a tanár annyit tehet, hogy legalább az alsóbb évfolyamokon megpróbálja bemutatni az izgalmasabb feladatokat. Egyébként ma sem jelentkeznek kevesebben a mérnöki szakokra, a gond inkább a diákok hozott tudásával van, ami sokszor lehetetlenné teszi az egyetem elvégzését.

Gyakorló tanárként milyen szakmai és nevelési elveket vall?

– Azt tartom, hogy az elméletet jól tanítsuk meg, a kísérletekből pedig a lehető legtöbbet mutassuk be a diákoknak! Ez azért fontos, mert a sikeres felvételihez, vagy az érettségihez a példamegoldásokra van szükség, ugyanakkor a tudást a tapasztaltatással lehet a leginkább elmélyíteni. Sajnos minden igyekezet ellenére egyre rosszabbak az érettségi tapasztalatok. Ennek oka, hogy az internet, a multimédia megjelenésével a gyerekek ma már minden információt készen kapnak, a technika működési elveivel egyáltalán nem törődnek. Holott az alapvetéseket, a newtoni fizikát ismerni kell, ezek nélkül ugyanis nem lehet továbblépni. Az is baj, hogy sok helyen elfeledkeznek a színes krétáról és a zöld tábláról, pedig a közös rajzolás megtanít a manuális gondolkodásra. Szerencsére a Városmajori Gimnáziumban ezeket a réginek nevezett manuális módszereket is bátran alkalmazhatom.

Hol lép be ebbe a folyamatba a tehetséggondozás?

– Tudomásul kell venni, hogy a fizikához fel kell nőni, bele kell tanulni, hiszen ez a fajta megértés egy hosszabb folyamat eredménye. Ebben sokat segíthet a tehetséggondozás, a versenyek, amelyek felépítik azt a gondolkodásmódot, ami nélkül nem lehet sikereket elérni. Nekünk az a dolgunk, hogy időben felismerjük a gyerekben a szunnyadó lángot, aztán életben tartsuk és tápláljuk a tüzet. Azt hiszem, ez a tehetséggondozás lényege. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az évek során számtalan érdeklődő diákomat nyertem meg a fizikának. Köztük van Takátsy János, aki két évvel ezelőtt a Jedlik Ányos, míg tavaly a Mikola versenyen szerzett aranyérmet, méghozzá úgy, hogy az elméleti dolgozatokon százszázalékos eredményt ért el. Ezenkívül bejutott a legjobb hat közé az Európai Természettudományos Diákolimpia fizika válogatóversenyén, ami az iskola eddigi legjobb eredménye. A jövő tanévtől gimnáziumunkban tehetséggondozó tagozatot indítunk fizikából, amitől minőségi fejlődést várunk a tehetséggondozás területén.

Knp.