Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Történelmi lepény

Arról, mit és hogyan ettek, a márciusi ifjak 1848 tavaszán, nem tudunk részleteket, de még arról is keveset, hogy a forradalom és szabadságharc hősei mekkora jelentőséget tulajdonítottak a magyar konyha gyöngyszemeinek és élvezetének. A hálás utókor nagyrabecsülése inkább abban nyilvánul meg, hogy jó néhány étket elnevezett róluk, és a nekik tulajdonított kedvenc fogások a mai napig szakácskönyveink rangos szereplői.

Petőfi Sándor Kerényi Frigyes báróhoz írt levelében így ír: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” Ennél becsesebb gasztronómiai jelet is hagyott a költő a későbbi nemzedékekre. Magyar Eleknek, az Ínyesmesternek köszönhetjük az erről szóló történetet, amiből kiderül, hogy jól ismert ételünk, a székelygulyás se nem székely, se nem gulyás.
„A székelygulyás »keresztapja« ugyanis nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor kortársa, Székely János vármegyei könyvtáros. A Vármegyeházával szemben állt annak idején egy kis kocsma, a Zenélő Óra, ahová mindketten bejáratosak voltak. Történt egy napon, 1846-ban, hogy amikor Székely későn tért be oda ebédre, éppen kifogyóban voltak az ételek, csekély volt a választék. A készséges kocsmáros a vendég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta föl. A rögtönzés ízesnek, kellemesen zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendelte magának, s hozzáragasztotta Székely nevét. Hamarosan meggyökeresedett, ismertté is vált a »Székelygulyás«, amelyre utóbb került rá, díszítésül és ízesítésül is, a tejföl. Ismerjük el, hogy javára vált…”

Petőfit egyébként nem emlegetik a nagy ínyencek között, de számos versében találunk említést ételről, italról és étkezésről. Legkedvesebb étke a gulyás mellett a túros csusza volt.
Akik a szabadban töltik a hosszú hétvégét, előre elkészíthetik az alábbi egytálételnek is beillő történelmi fogást, csak megsütni kell, amikor hazaérkeznek.

Tojáslepény Petőfi módra

Kis darabkákra szaggatunk egy zsömlét, és ráöntünk 1 deci langyos tejet, hogy megszívja magát. Ezután keményre főzünk 8 tojást, hideg vizet csorgatunk rájuk, hagyjuk ebben állni 5-7 percig, így könnyebben lehámozhatjuk a héjukat.
A tojásokat hosszában kettévágjuk, a sárgájukat kiemeljük, tálba tesszük. Hozzáadunk 8 deka vajat és a tejes zsömlét, sózzuk, borsozzuk kedvünk szerint. Meghintjük 1-1 késhegynyi őrölt szerecsendióval és fehér borssal, majd összekeverjük fél csokor finomra aprított petrezselyemzöld felével, és villával krémesre dolgozzuk.
A fél tojásfehérjék aljáról levágunk egy szeletkét, hogy megálljanak, és vékonyan kivajazott tűzálló tálba sorakoztatjuk őket. Üregüket púpozva megtöltjük a fűszeres tojáskrémmel, és rálocsolunk 3 deka megolvasztott vajat. Végül simára keverünk 4 deci tejfölt, és gazdagon megöntözzük vele a tojásokat. Diónyi vajjal vagy margarinnal kikent tepsiben, forró sütőben 15-20 percig sütjük, amíg kissé megpirul a tojások teteje. A maradék petrezselyemmel megszórva, valamilyen selymes, hideg vagy meleg mártással és meleg pirítóssal kínáljuk.
Könnyű, száraz fehérbort kortyolgassunk hozzá, esetleg stílusosan a hungarikumnak számító badacsonyi kéknyelűt!

JM