Hegyvidéki városrészek - Zugliget

Zugliget területét a Hunyad-orom körül félkörívben elnyúló völgy alkotja, amely a Tündér-szikla alatt szűk szorossá keskenyedik. Közigazgatási határát északon az Árnyas út, délen a Mátyás király út vonala jelöli ki.
A városrészt a középkorban szinte teljes egészében vadban gazdag erdők borították, sokáig a király saját vadászterületének számított. Hunyadi Mátyás is megfordult itt, amiről több emléket őriz a hagyomány: a közeli Fácános az ő fácánkertjére utal, míg a Szépjuhászné vendéglő neve Mátyás egyik vadászat utáni kalandjának mementója, amikor is itt ismerkedett meg a későbbi névadó hölggyel.
Zugliget eredeti elnevezése is a vadban való gazdagságára utalt, ugyanis a régi térképeken Sauwinkelként szerepel, ami svábul annyit tesz: Disznózug. Nagy kiterjedésű vaddisznó-dagonyázó helyek húzódtak ugyanis errefelé. A nevet a polgárosodás korában túlságosan póriasnak találták, elhagyták az elejéről az „S” betűt, így lett Auwinkel (Ligetzug). Ezt egyes forrásokban Ligetszegként találjuk meg.
A XIX. század elején Szigliget mintájára alkották meg a Zugliget nevet. Érdekes, hogy Döbrentei Gábor és társai még ezt sem érezték eléggé előkelőnek a vidék hangulatához, így 1847-ben Virányosra keresztelték el, amit a szóhasználat csak részben tartott meg, és a Zugliget név továbbra is használatban maradt a fentebb eső, zegzugos részre.
A XIX. század idején Zugliget a budai polgárok legnépszerűbb kirándulóhelyének számított. Felkapottságát csak a fogaskerekű megindulásakor kellett megosztania a Svábheggyel. A Vasárnapi Újság 1876-os számában ekként írt erről: „…mióta az emberséges svájciak fogaskerekű vasutat építettek a Svábhegy termetes lejtőjére, minden zugligeti kiránduló tépelődő Heraklessé válik, kinek sok fejtőrésbe és habozásba kerül azon kérdés eldöntése, vajon a Laszlovszkyig menjen-e budai lóvasúton vagy pedig fölrántassa magát a Svábhegyre…”
Az emlegetett Laszlovszky-major ma a XII. kerület egyik legrégebbi létező épülete, a Zugligeti út 58–60. alatt található. A területet 1793-ben vásárolta meg Buda egyik leggazdagabb polgára, Laszlovszky József, aki építkezésbe kezdett, és egy 1795-ös térképen már látható is három külön álló épület.
Ma a telken a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja található, a ház falait az 1820-as években építették. Egykor e hely egy híres vendéglőnek adott otthont, ennek látogatása sikk volt az úri és nagypolgári rétegek körében.
Az első lóvasút 1868-ban indult el a Lánchídtól Zugligetbe, a végállomása a Laszlovszky-major volt. A lóvasút kocsijait 1896-ban villamosszerelvények váltották fel, a mai Zugligeti utat ekkor még Laszlovszky útnak hívták. Ez a villamos volt a későbbi 81-es és 58-as elődje, amelyet megszüntetéséig a főváros legszebb villamosvonalának tartottak.
A vendéglő 1901-ig működött, amikor tulajdonosai eladták az Angolkisasszonyok rendjének. Az apácák iskolát alapítottak, majd nevelőintézet is működött a falak között, 1999-től funkcionál a Magyar Máltai Szeretetszolgáltat központjaként. A Laszlovszky-major vendéglátói tevékenységét az ugyancsak híressé vált Szarvas-kocsma vette át. A XIX. század zugligeti hangulatát jól példázza Vörösmarty Mihály gondolata, amit egyik itteni kirándulása végeztével mondott: „Jókedvében teremtette az isten a Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül.”
Egy nevezetes, országos visszhangot kiváltó esemény is ehhez a korszakhoz és városrészhez köthető: 1837-ben itt tartóztatták le sajtóvétség vádjával Kossuth Lajost. A politikus újságíró éppen az Istenszeme fogadóban pihent, amikor egyik este a rendőrség elhurcolta, és négy évre bebörtönözte.
Nevezett fogadó a mai Szilassy út 3. alatti telken állt, ahol jelenleg a Kossuth Lajos Nevelőotthon működik. A XVIII. században itt húzódott Johann Karl von Stettner udvari tanácsos és főhadbiztos majorja, aki a Zugliget első lakosai közé tartozott. Már az ő életében, az 1760-as években üzemelt a vendéglátóhely, amely később a közeli, tengerszemre emlékeztető állóvízről, az Istenszeme-tóról kapta a nevét. A kis tavat a Disznófő-forrás vize táplálta. A vendéglőt kezdetben németül ismerték, „Zum Auge Gottes” néven, azonban nem kellett sok idő, hogy a magyar Istenszeme elnevezés váljék elterjedté.
A számos zugligeti vendéglő közül meg kell még említeni a Fácánt, amelyet eredetileg üdülőtelepnek építettek Hild József tervei alapján. A városszerte ismert és népszerű szórakozóhely jelentős társadalmi eseményeknek is otthont adott, például farsangi báloknak, dalárdarendezvényeknek, különféle kongresszusoknak.
A városrész születésének fontos dátuma az 1891-es esztendő, amikor az itt élők összefogásával megnyitotta kapuját a Zugligeti Általános Iskola. A lokálpatriotizmus erejére jellemző, hogy egy évvel később megalakult a Zugligeti Egyesület, 1905-től pedig már saját lapja is volt a környéken élőknek, a „Zugliget és vidéke”.
A közösség templomépítésbe is belefogott, a szent hely 1917-re épült fel Hültl Dezső műegyetemi építész-tanár tervei szerint. A Szent Család plébániatemplom eklektikus és neoromán stílusú, a nagyméretű torony mögött kereszthajós templomtér helyezkedik el. Monumentális lépcsősor vezet a főbejárathoz, amely fölött finoman kidolgozott rózsaablak látható.
A XX. század során Zugliget kezdte elveszíteni kirándulóhely jellegét, egyre inkább beépült a vidék. Ebben a Libegő 1970-es megnyitása hozott változást, a légi jármű újra turisták ezreit vonzotta ide. Egészen 1977-ig lehetőség volt a már említett 58-as villamosról közvetlenül átszállni a Libegőre, azonban műszaki okokra hivatkozva megszüntették a vonalat, helyette buszokat indítottak ideiglenesen – ezek immár harmincöt éve közlekednek.
Az idei Mindszenty József bíboros-emlékévhez kapcsolódó érdekesség, hogy a Libegő alsó állomásának közelében található az amerikai nagykövetség rezidenciája, ahol a menedékjogot kérő Mindszenty élt 1956 és 1971 között anélkül, hogy kimozdulhatott volna az épületből.

B. A.