Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A_remeny_viragait_ultettek_el

A remény virágait ültették el

Sárga lufit szorongató, izgatottan készülődő gyerekek népesítették be a Királyhágó teret október 24-én. A hospice szolgálat immár nemzetközivé lett jelképe, a sárga nárcisz hagymáit ültették el a kerület óvodáiból, iskoláiból érkező apróságok, akik pedagógusaik ösztönzésére magukkal hozták legféltettebb vágyaikat ábrázoló rajzaikat is.

A Magyar Hospice Alapítvány kezdeményezésére, a fővárosban elsőként a XII. kerületben, közel kétszáz óvodás és kisiskolás vett részt abban a – Hegyvidéki Önkormányzattal közös szervezésű – akcióban, amely a mindvégig méltóságteljes élet esélyére igyekezett felhívni a figyelmet: a hegyvidéki gyerekek sárga nárciszokat ültettek a Királyhágó téren, a Németvölgyi út felőli oldalon.
Muszbek Katalin pszichiáter, az alapítvány elnöke elmondta, nagyon örül, hogy a Hegyvidék csatlakozott elsőként a nárciszültető programhoz, mert három évtizedig a XII. kerületben lakott, és a gyermekei itt jártak iskolába. „Miután a magatokkal hozott kívánságrajzokat a lufik zsinórján egyszerre az égbe küldtétek, fogjatok egy-egy virághagymát, és a kívánságotokat gondolatban ültessétek el a hagymákkal együtt! Tavasszal pedig gyertek vissza, hogy láthassátok, a vágyaitok életre keltek” – biztatta a fiatalokat Muszbek Katalin, hozzátéve, hogy a hosszú és komor tél után kiviruló nárcisz jelképezi a fellélegzést, a reményt.
Az önkormányzat nevében Fonti Krisztina alpolgármester köszöntötte a virágültetőket, kiemelve, mennyire nehéz egy gyerekkel elfogadtatni, ha valaki meghal a családban. A Magyar Hospice Alapítvány egyebek mellett ezen próbál segíteni az Angliából induló Nárcisz Programmal, amelyhez a világ számos országa csatlakozott már, köztük hazánk is 2007-ben. A szervezet különböző eseményekkel igyekszik felhívni a figyelmet a társadalmi felelősségvállalás fontosságára, valamint arra, hogy az emberi méltóság életünk végéig megőrizhető, és segíteni kell, hogy a betegek is megtehessék ezt, akár az utolsó pillanatig.
„Különösen fontos, hogy már egészen kis korban elkezdjünk egy olyan tudatos nevelést, ami természetessé teszi a betegséghez és a halálhoz való viszonyt, illetve fejleszti a gondoskodás és segítségnyújtás iránti nyitottságot – hangsúlyozta az alpolgármester. – Foglalkozni kell az élet és az elmúlás kérdéseivel, csak ehhez meg kell találni a megfelelő eszközöket.”

JE