Helytörténeti vetélkedő a Normafáról

Ötven évvel ezelőtt ültették el a Normafa tetején azt a bükkfát, amelynek elődje állítólag Mátyás király születésekor sarjadt. A sok vihart megélt, öreg fa a művészek kedvelt kirándulóhelye volt, 1840-ben itt énekelte el Bellini Norma-áriáját az akkortájt európai hírű Schódelné Klein Rozália.
Ettől kezdve nevezték Normafának a korábban Viharbükként emlegetett óriást, amely egészen 1927. június 19-ig, a kidőléséig büszkén állt a hegy tetején. A fatörzset a margitszigeti artézi forrás vízesése mellé támasztották, ahol megkövülten ma is látható. Helyére egy Devecseri Gábor soraival ellátott emléktábla került, majd ötven évvel ezelőtt, 1962-ben a régi közelébe egy új bükkfát ültettek.
Ezt a szép hegyvidéki történetet idézte fel a Budai Középiskola kilencedik osztályosoknak szóló Normafa-vetélkedője, amelyen a helytörténet mellett a zene és a növénytan is fontos szerepet kapott. Elsőként a Norma-ária csendült fel, majd a környék botanikai értékeiről hallgattak meg ismeretterjesztő előadást a csapatok.
Mint kiderült, a Normafa lejtőjét sokáig botanikai szempontból kevésbé jelentős gyepűként tartották számon, azonban néhány évvel ezelőtt az iskola pedagógusa, Kecskés Ferenc és tanítványai felmérték a területet, és számos védett fajt fedeztek fel. A vetélkedő egyebek között ezekre az ismeretekre is rákérdezett, a válaszokból pedig kiderült, hogy a tizenkét csapat tagjai igencsak tájékozottak. Ezt bizonyítja, hogy a tizenhárom plusz egy kérdésből a legjobbak tizenháromra helyesen feleltek, tízpontosnál rosszabb eredmény pedig nem is született.
A helytörténeti vetélkedő ezzel még nem ért véget, tavasszal a Jókai-kert, illetve a János-hegyi Erzsébet-kilátó következik.

(m.)