Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A_tervezoasztaltol_a_vilaghirnevig

A tervezőasztaltól a világhírnévig

Csókay András agysebész volt a Barabás Villa szokásos pódiumbeszélgetése, az Ismeretlen Ismerősök sorozat legutóbbi vendége. A Prima Primissima-díjas orvos pályafutása alakulásáról, a hit szerepéről és legújabb találmányairól mesélt Kondor Katalinnak.

Mérnökként szerezte meg első diplomáját Csókay András, a tervezőasztal azonban hamar kevésnek bizonyult ahhoz, hogy régi vágyát – másoknak segíteni – közvetlenül is gyakorolhassa. „Romantikus vágy hajtott a gyógyítás, a közvetlen segítségnyújtás felé. A mérnök munkája is egyfajta segítség, az orvosé azonban sokkal jobban vonzott” – mondta, majd arról mesélt, mekkora procedúra, miniszteri külön engedély révén jelentkezhetett egy újabb, államilag finanszírozott egyetemi képzésre.
Harminchárom évesen, praktizáló kortárs kollégáival szemben jelentős hátránnyal kezdte meg orvosi hivatását. „A hiányzó műtétszámot a boncteremben igyekeztem pótolni, és ez később nagy hasznomra lett. Nem véletlen, hogy az ókori orvosok gyakorlata is ez volt, hisz' a halottaktól rengeteget lehet tanulni... Milyen kár, hogy gyakorló orvos kollégát nem láttam a boncasztal mellett! Nyilván azért, mert az orvosok is viszolyognak a haláltól, ma már senki nem hisz a feltámadásban” – emlékezett vissza Csókay András.
Mint kiderült, műszaki szemléletének is komoly szerepe lehet találmányai megszületésében. A legutóbbi egy mikrosebészeti eljárás, amelynek a különösen nagy pontosságot igénylő agy- és gerincműtéteknél van óriási jelentősége. A legbiztosabb sebészi kéznek is van egy apró élettani remegése. Az új kézmegtámasztási módszer ezt küszöböli ki úgy, hogy egytized milliméterre csökken a kéz remegése, ami addig három-nyolc tizedmilliméter volt.
„Amikor például az agyba – a szívműtéthez hasonlóan – eret ültetünk, az érintett érrészt ki kell rekeszteni, s ez nem jó az agynak, mert a hagyományos módszerrel tizenöt percig tart az érlevarrás. Az új technológiával mindez megoldható öt-hat perc alatt. Fontos eleme az újításnak a kéztámasztás módszere, azaz az operáló orvos nem a kéz élén, hanem az ujjbegyein támasztja meg a kezét, és ez megfogja az élettani remegést, biztossá válik az operáló” – magyarázta.
Hozzátette azt is, hogy a görbe tű kiegyenesítése is nagyobb biztonságot ad a varrásnál. „Ez mégsem nekem köszönhető – tette hozzá gyorsan –, azóta jutnak eszembe ilyen ötletek, amióta rózsafüzért imádkozom. Megtermékenyítette a hit a tudományt. Amíg káromkodtam, semmilyen ötletem nem volt. A kreatív működéshez ugyanis nagyon gazdag belső világ, kultúra, hit kell. Komoly problémának látom, hogy bár a magyar kultúra tartja magát, a hitvilág már alig. Pedig a bűnben járó ember nem tud nyitott lenni, kreatívan gondolkodni.”
A hitének és a gyakorlatának köszönhetően Csókay András biztosan nem tanácstalan, milyen szavakkal vigasztalja azt, aki a műtét során elveszítette a hozzátartozóját. Mit lehet ilyenkor mondani? – kérdezte Kondor Katalin. „Nagy drámai helyzetekre nincs válasz a szavakban, csak a cselekedetekben. Például egy ölelés többet segíthet minden szónál” – vallja az agysebész.
Bár a jól irányított beszélgetésben minden a megszokott mederben folyt, némileg mégis rendhagyó volt ez az este. Kondor Katalin vendégének nemcsak beszélgető, de orvosi szerep is jutott: a közönség soraiból egy idős hölgyet enyhe rosszullét miatt segített kikísérni az előtérbe, ott gondoskodott is róla, s mindaddig nem tért vissza mellőle a vendégasztalhoz, amíg jobban nem lett. A szokatlan, ám kimenetelét tekintve és Csókay Andrást megismerve korántsem meglepő közjáték után zavartalanul zárult az idei utolsó Ismeretlen Ismerősök-beszélgetés.

-tal