Felelmek_tenyek_remenyek

Félelmek, tények, remények

Az igazgatói hatáskör szűkülése, a jövedelem és a juttatások alakulása, félelem a létszámleépítéstől – főleg ezek a kérdések foglalkoztatták a Hunniareg Pedagógiai Intézet és a Hegyvidéki Önkormányzat közös szervezésében október közepén megtartott konferencia résztvevőit a Városmajori Gimnáziumban. A pedagógusok egyelőre nem látják át, hogy a januártól bevezetendő változások egészen pontosan mennyiben változtatják meg eddigi feladataikat és lehetőségeiket, ezért nemcsak az előadások utáni időszakot, de a kávészünetet is kihasználták arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak.

A legtöbb, még fel sem tett kérdést már bevezető előadásában megválaszolta Pokorni Zoltán az idei Budai Oktatási Napok keretében megtartott konferencián. A polgármester leszögezte, hogy szükséges volt az oktatási rendszer megreformálása, mert a szétaprózottság óriási különbségeket szült az egyes települések és iskoláik anyagi lehetőségeiben, s így oktatásának színvonalában is.
„A Hegyvidéket éppen nem érintették ezek a gondok, de túl sok az olyan önkormányzat, amelyiknek egyetlen iskolája volt. Ezért a nagyobb városok iskoláiba ment a motivált, középosztálybeli tanulók zöme, akikkel könnyű volt jó eredményeket felmutatniuk az intézményeknek” – húzta alá a polgármester, hozzátéve, hogy a lakóhely szerinti települési kisiskolákban azok maradtak, akiknél vagy a motiváció hiányzott, vagy az iskolaválasztáshoz szükséges anyagi háttér, így ezekben az intézményekben több pénz, eszköz kellene az ő felzárkóztatásukhoz.
„Az állami feladatvállalás oka a kiegyenlítés volt – szögezte le Pokorni Zoltán –, azzal a céllal, hogy egységesen magas színvonalú, de ne egyforma oktatás valósuljon meg mindenhol. Majd a gyakorlat dönti el, hogy normális, mérhető feladatellátó hálózat alakul-e ki” – tette hozzá, és jó példaként említette Finnországot, ahol a gazdasági válság hatására önkormányzatokat vontak össze, és ezek a naggyá nőtt önkormányzatok működtetik az intézményeket, kiemelkedő színvonalon, ami persze köszönhető a pedagógusi pálya ottani magas presztízsének is.Felelmek_tenyek_remenyek2
Ezután a fenntartás és a működtetés szétválasztásáról, az önkormányzatok iskolaműködtetésre fordítható forrásainak csökkenéséről beszélt a polgármester, majd kijelentette: „Azon vagyunk, hogy januártól minden zökkenőmentesen haladjon. Bárhogy is alakul, továbbra is itt vagyunk, ebben a kerületben, nemcsak számítunk, de kölcsönösen számíthatunk is egymásra.” Később pedig, kérdésre válaszolva, Pokorni Zoltán elmondta, hogy sem jogilag, sem politikailag nem tartja elképzelhetőnek a tömeges létszámleépítést: „Ahol szükség lesz a csökkentésre, valószínűleg úgy oldják meg, hogy a távozók helyére nem vesznek fel új pedagógusokat.”
Az állami intézményfenntartást aggályosan fogadó pedagógusokat Marekné dr. Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) megbízott elnöke tájékoztatta az átalakulásról. Szerinte mindennek a lényege az, hogy „két szülője legyen az intézményrendszernek”. Mint elmondta: „Az új struktúra kidolgozása azt készítette elő, hogy hálózatos rendszer épüljön ki szakmai irányító, működést segítő operatív központtal és olyan széles alapon, ami azt segíti, hogy a pici intézmény is tanulhasson a jó példákból, ugyanakkor se az a jó, amiben a nagy önkormányzatok iskolái eddig részesültek, se az oktatás sokszínűsége ne tűnjön el.”
A továbbiakban a KIK vezetője arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a 3000 lakosúnál kisebb települések iskolái állami működtetésben folytatják az oktatást, a nagyobbak pedig eldönthetik, hogy az önkormányzati vagy az állami működtetést választják-e. „A szabolcsi térségben például alig lesz működtető önkormányzat, ott az eddigi fenntartók fellélegeznek, az állami felelősségvállalást ők segítségként, miközben, tudjuk, másutt mások tehervállalásként élik meg. Mivel azonban eldőlt, hogy ezt a struktúrát építjük fel, közös érdekünk, hogy igyekezzünk jól csinálni, hiszen minden csak partnerségben tud jól működni” – jelentette ki Marekné dr. Pintér Aranka.
A megbízott elnök egy felvetésre válaszolva elmondta, hogy mostanra eldőlt az eddigi kérdésesek közül két intézménytípus sorsa is: a gyakorlóiskolák a felsőoktatási intézmények, míg a kollégiumok az önkormányzatok feladatkörébe tartoznak. Ugyancsak foglalkoztatta a pedagógusokat az is, hogy a nyilvánvalóan több feladatuk mellett változik-e a jövedelmük, megkaphatják-e továbbra is a bérlettámogatást és a cafeteria-utalványt, illetve változik-e a minőségi bérpótlék.
„A besorolás szerinti bérüket januárban is ugyanúgy megkapják – hangsúlyozta Marekné dr. Pintér Aranka. – Ha rajtam múlik, nem szeretnék hozzányúlni a minőségi munka elismeréséhez sem, de azt úgy megalapozva, hogy valóban a minőséget honorálja, ám ennek részletszabályai még nem kidolgozottak.” A cafeteria és a bérlet kérdésében azt mondta a KIK vezetője, hogy ha az önkormányzatnak van rá többletfedezete, jó lenne, ha megadná: „Meg kell találni azokat a formákat, amiket az állami fenntartás mellett az önkormányzat kiegészítő juttatásként tud adni.”
A konferencia további két előadója a Nemzeti Alaptantervről és a már az interneten is olvasható kerettantervekről, valamint az internet, az online tér legfiatalabb generációkra gyakorolt káros hatásairól beszélt. Utóbbiról Tari Annamária klinikai szakpszichológus elmondta, hogy a Z-generáció, vagyis az 1990 után születettek a technika világának gyermekei, akik a csörgővel együtt már egérrel és billentyűzettel is játszottak. Ennélfogva „vérükké vált” a technika, a különböző kommunikációs eszközök. Ők az igazi netgeneráció, mindig „kapcsolatban”, azaz az online térben vannak, már nem kell otthon ülniük ahhoz, hogy hozzáférhessenek az internethez, hiszen állandóan a zsebükben hordják, a különböző dicsérő jelzővel ellátott telefonjukon.
Az állandó online lét azonban a pszichológus szerint számos veszélyt hordoz magában, különösen azért, mert mára óriásivá nőtt a szakadék a gyerek technikai tudása s vele értelmi és érzelmi feldolgozó képessége között. A közösségi oldalakról és egyéb portálokról egymásra zúdított kegyetlen kritika sok esetben megoldhatatlan traumává nőhet bennük.
A közösségi oldalaknak ráadásul megvan az a veszélye is, hogy az ahhoz csatlakozók szebbnek, jobbnak tüntetik fel magukat, hiszen az kizárólag a látvány világa, s ez fokozódó nárcizmushoz vezethet, aminek következtében a gyerek már csak önmagára figyel, és véleményét is az online felületeken szerzett benyomásaira alapozza.
„Hiányzik a szülői kontroll a gyerekek internetes tevékenysége felett, holott komplett életet élnek a világhálón, valódinak megélt virtuális kapcsolatokkal, vadidegenekhez fűződő szerelmekkel és feldolgozhatatlan szakításokkal” – figyelmeztetett Tari Annamária. Mint kiemelte, a pedagógusoknak nem szabad besétálniuk a közösségi oldalakban rejlő csapdába, azaz határt kell szabniuk az online elérhetőség és a tekintélyt még valamelyest érvényesülni hagyó „offline”, vagyis személyes kommunikáció között.

A. I.