„A kulturált viselkedés az együttélés alapja”
Állami kitüntetésben részesült, Bessenyei György-díjat kapott Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Ebből az alkalomból arról kérdeztük őt, hogyan sikerült az eddig is közkedvelt művelődési intézményt valódi kulturális központtá fejleszteni.
Hogy fogadta a Bessenyei György-díjat?
– Nagy megtiszteltetés ez a szakmai elismerés, amit bár én vehettem át, de az egész intézménynek és minden egyes kollégámnak szól, hiszen a mi pályánkon kizárólag igazi csapatmunkával, összekapaszkodva lehet eredményt elérni.
Már gyerekkorában is erre a pályára készült? Miért épp ezt a hivatást választotta?
– Nincs emlékképem arról, hogy gyerekként tudatosan erre készültem volna. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy az affinitás, ami ehhez a szakmához kell, tudat alatt már tizenéves koromban bennem volt. Állandóan nyüzsögtem, szervezkedtem családban, baráti társaságban, iskolai csoportban. Valójában irodalomtanár szerettem volna lenni, de aztán mégis az ösztöneim diktálta irányba sodort az élet. Amikor viszont kezdő művelődésszervező koromban belekóstoltam ebbe a munkába, már tudtam: ez az, amit szeretnék!
Hogyan kezdődött a pályája, mióta van a MOM-ban?
– A MOM-ban, akkori nevén XII. Kerületi Művelődési Központban 2001 szeptemberében kezdtem művelődésszervezőként dolgozni. A közművelődési tevékenység újragondolását és építését az akkori megbízott igazgatóval, Eördögh Judittal kezdtük el, aki egyébként nagyon rövid időn belül elvállalta a Jókai Klub, illetve a Virányosi Közösségi Ház vezetését, így nélküle kellett folytatnunk a szervezeti, működési, technikai, valamint infrastrukturális fejlesztést.
Mennyire nehezítette a munkát a MOM felújításának időszaka, mit kellett másként szervezni, tenni akkoriban?
– A szép környezet, a megújult épület oly sok örömmel jár, hogy az átmeneti időszak nehézségeit igazából már el is feledtette. A ki- és visszaköltözések irányítása, a programok szervezése nem ment egyszerűen, hiszen négy-öt különböző helyszínt kellett bevonnunk, ráadásul a munkatársak is legalább ennyi helyen dolgoztak a kerületben. Mindez nagyon átgondolt logisztikai szervezést igényelt, miközben zajlott a szervezeti átalakítás költségvetési intézményből gazdasági társasággá. A kollégáim remek emberek, ragyogóan bírták.
A MOM Kulturális Központ kínálata teljes mértékben fedi a „központ” szó jelentését. Mennyire kell másként vezetni, menedzselni egy ilyen intézményt, mint például egy művelődési vagy közösségi házat?
– A beruházásnak köszönhetően új lehetőségek nyíltak meg előttünk, hiszen megújultak és komfortosabbá váltak a közösségi színterek, modernizálódott a színházterem eszközparkja, a nézőtér többfunkciós lett, így alkalmassá vált bálok, teremsportesemények, céges rendezvények befogadására is. Ezek az új lehetőségek hívták elő a MOM újrapozícionálásának kérdését is, illetve elhelyezését a kommunikációs és szakmai térben. Ma már egyértelmű, hogy az értékközpontú kultúraközvetítés mellett hangsúlyt kell helyeznünk a piacorientált működésre is.
Több mint egy éve dolgozik teljes kapacitással a ház. Van valami, amit még nem sikerült tető alá hozni, de nagyon vágyna rá?
– Igen, van egy dédelgetett álmom. Szeretném, ha jobban az előtérbe kerülne a viselkedéskultúra, ami meglátásom szerint nemhogy része, inkább fundamentuma a kulturált együttélésnek. A viselkedés kultúráját újra „divatba kellene hozni”, akár nagyobb méretű kampányok formájában is. Kicsit elhanyagoltuk a szép gesztusokat, az előzékenységet, néha ellep minket a durvaság. Az első lépést mi egy program elindításával tettük meg, „kultúrszerviz” címmel. Remélem, bővíteni tudjuk majd, és akár kampányszintre kifejleszteni. Ha találnánk ehhez partnereket, nagyon lelkesen vetném bele magam ebbe a munkába.
Mit jelent önnek a Bessenyei György-díj, vagy általában a szakmai elismerés?
– Azt, hogy még több, még nagyobb felelősséggel kell végeznünk a munkánkat.
Antal Ildikó