Szechenyihegy1

Hegyvidéki városrészek - Széchenyihegy

Sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizennyolc különböző terület alkotja, ezek kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. A Széchenyihegy nem szűkölködik nevezetességekben: a régi Golf Szálló, a gyermekvasút, a tévétorony, valamint az egykor Gloriette-ként emlegetett kilátótorony is e kerületrész ékessége.

A budai hegyek között számos olyan található, amelynek neve eredetét nehéz megfejteni, a Széchenyi-hegy esetében azonban nincs ilyen probléma. A terület korábban a Svábhegy része volt, egészen 1860-ig, gróf Széchenyi István halálának évéig. A keresztelő emlékére egy kőoszlopot állítottak fel, amelynek ma már sajnos nyoma sincs.
Hamarosan azonban más Széchenyi-emlékek is megjelentek itt: 1861-ben emlékpadot állítottak, 1891-ben pedig szobrot emeltek a „legnagyobb magyar” tiszteletére. Ez utóbbit Széchenyi István születésének századik évfordulójára emlékezve készítette Stróbl Alajos, és egy fenyőliget közepén, a hegy oldalába ékelve állították fel.
Az avatáson jelen volt Jókai Mór is, aki beszédében a következőket mondta: „Íme, ez a hely, a mi kedves Svábhegyünk, melynek kimagasló pontja Széchenyi nevét és szobrát viseli, negyven évvel ezelőtt még vadon volt, […] ma egy nyaralóvárossá emelkedett, díszes kastélyokkal, iskolával, vasúttal, vízesésekkel, vendéglőkkel, távíróval. Én jelen voltam ezelőtt harminc évvel, midőn eme ormot Széchenyi-hegyre kereszteltük – azóta támadt itt minden!”
Nem sokkal később, 1894-ben a már meglévő pad és szobor mellé kilátót építettek. Ennek történeténél érdemes elidőznünk.
A kilátóépítmény eredetileg a Városligetben, a mai Hősök terén, a millenniumi emlékmű helyén, a Zsigmondy Vilmos geológus által 1868-ban fúrt artézi kút fölött állt. Ybl Miklós tervei alapján 1895-ben épült, ekkor még Gloriette-ként emlegették. A Hősök tere kialakításakor azonban „útban volt”, és kiadták rá a bontási engedélyt.Szechenyihegy3
A Svábhegyi Egyesületnek köszönhetően a Gloriette megmenekült a pusztulástól, és a mai napig megcsodálhatjuk. Felállítása idején a beépítetlen területről lenyűgöző panoráma nyílt a Duna vonalára és a fővárosra, mára azonban a fenyőfák megnőttek, és elzárják a kilátás nagy részét. Ennek ellenére kedvelt célpontja a kirándulóknak.
A fogaskerekű újabb szakaszát 1890-ben nyitották meg a Svábhegy állomástól a Széchenyi-hegyig tartó vonalon, jelentősen megnövelve az építkezési kedvet ezen a területen. Egymás után bújtak elő a földből a szebbnél szebb villák, és a különböző intézmények is előszeretettel költöztek a jól megközelíthető, mégis csendes környékre.
Ezek közé tartozott az Isteni Szeretet Leányai Apácarend zárdája. A ma Rendőrtiszti Főiskolaként működő épületegyüttes Kiss József tervei alapján jött létre. A zárdában hetvenkét lakószoba volt, de fogadtak itt lányokat háziasszonyképző iskolában, és templomot is nyitottak.
A világháborút követően traktoros iskolát költöztettek az épületbe, majd az ÁVH Dzerzsinszkij Operatív Iskolája működött benne. Ezt az ’56-os forradalom után bezárták, és a rendőrképzésnek adták át a helyet.
A fogaskerekű megjelenésével a kirándulók száma is megnőtt, azonban a terület nem tudta felvenni a versenyt a Svábhegy népszerűségével. Ám a Svábhegyi Egyesület e vidéknek is a gondját viselte, és az 1930-as években kezdeményezte, hogy modern üdülőszállók épüljenek a környéken. Az ötlet sikeresnek bizonyult, 1938 és 1943 között nem kevesebb, mint tíz szálló nyitotta meg kapuit.
Az egyik legnagyobb és legtovább működő hotel a Golf Szálló volt. Építtetője a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, amelyet akkoriban csak Beszkártként emlegettek. A cég elsődleges célja az volt, hogy befektetésként kamatoztassa az alkalmazottak részvényeit, valamint hogy megnövelje a fogaskerekű forgalmát.Szechenyihegy2
Az 1939-ben átadott épületet a tervezők úgy álmodták meg, hogy Mátyás király korára emlékeztessen. Ez illeszkedett az akkor érvényben lévő kerületnévhez – Mátyás király város – is. A szálloda vendéglőjében Molnár-C. Pál festőművész falfestményeken elevenítette meg Hunyadi Mátyás vadászatait budai vadaskertjében. A Golf Szálló teraszairól is – egyszerre ötszázan elfértek rajtuk – csodálatos kilátás nyílt a környékre, azonban a kilátótornya erkélyéről be lehetett látni egész Budapestet.
Az államosítást követően a hely a Vörös Csillag Szálló nevet kapta, a rendszerváltást követően pedig Panoráma néven üzemelt tovább, teljesen felújították, majd nem sokkal ezt követően eladták. Ma a libériai nagykövetség működik az épületben, elzárkózva a külvilágtól.
Az egykori Golf Szálló neve utalt arra, hogy a Széchenyi-hegyen világszínvonalú golfpálya működött. Ennek ma már csak a Golfpálya út elnevezés őrzi az emlékét. Repülőgépről letekintve még látszik a körvonala az egykori pályának, amelyet fénykorában egy szaklap a második legszebb európai golfpályájának választott.
A játékteret kilenc lyukkal építették meg, a hossza két és fél kilométer volt. Gondosan nyírt sövény vette körül, és a pályák füvét is lelkiismeretesen ápolták, a fűmagot egyenesen Angliából hozatták.
A Budapest Golf Club Malcolm Goodwillie személyében skót edzőt fogadott fel, ő oktatta a sportág iránt érdeklődőket. A labdákat a környékbeli sváb gyerekek szedték össze. 1948-ig rendszeresen tartottak itt nemzetközi versenyeket, azonban az ország ekkor hatalomra kerülő új vezetése nem nézte jó szemmel a golfozást, nem tartotta méltónak a kommunizmus szellemiségéhez.
A klubot nem zárták be – inkább nemes egyszerűséggel a golfpálya területén kezdtek hozzá az úttörővasút Széchenyi-hegyi végállomásának építéséhez. A budai hegyek között kanyargó kisvasutat eredetileg a Margitszigeten akarták létrehozni, a kirándulók, de még inkább az épülő csillebérci úttörőváros kedvéért azonban módosították a terveket. A guruló látványosság hivatalos neve 1990 óta: MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasút.Szechenyihegy4
Nem messze ennek végállomásától magasodik a Széchenyi-hegy messziről is látható nevezetessége, a tévétorony. Az első televíziós adásokat, kísérleti jelleggel, még a Hargita Szálló tetejéről sugározták, majd 1958-ban elkészült a torony, amely száz kilométeres körzetben tudja továbbítani a jeleket.
A Széchenyihegy szinte az egyetlen kerületi városrész, amelynek nevét nem viseli utca. Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy a kilátóhoz vezető utat Széchenyi-emlék útnak keresztelték 1886-ban. A városrész határa hosszan megegyezik a fogaskerekű vonalával, keleten a Denevér útig ereszkedik le, délen pedig a Kázmér út és a Rácz Aladár út jelenti a végét. A Széchenyihegy nagy része a mai napig természetvédelmi zöldterület, így inkább számít kirándulóhelynek, mint lakórésznek.

B. A.