Jelzőrendszer működik a gyerekek védelméért

A területi integráció után bekövetkező változásokról, a gyermekvédelmi jelzőrendszer szükségességéről és konkrét esetekről hangzottak el tájékoztatók azon a konferencián, amelyet az illetékes szakemberek részvételével tartottak április közepén a MOM Kulturális Központban. Bár a tanácskozást évente megrendezik, minden alkalommal akadnak olyan újdonságok, amelyekről tájékoztatni kell az illetékeseket – mint például arról, mire terjed ki a közigazgatási átalakulás után járásivá váló gyámhivatal feladat- és hatásköre, mely szervezeti egységek hogyan kapcsolódnak a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez, azaz a rendőrség, az oktatási és nevelési intézmények, bölcsődék, védőnői szolgálatok, házi gyermekorvosok, a népjóléti hivatal és a gyámhivatal munkatársainak összehangolt munkájához.
Ezt az ismeretáramlást tartotta fontosnak a konferenciát köszöntő Kovács Lajos alpolgármester is, aki szerint „az átalakítások és a kormányhivatalok létrejötte után nagyon fontos, hogy a döntéshozók is jelen legyenek az ilyen rendezvényeken, ezzel is biztosítva a hatékony együttműködést”. Az ellátórendszernek krízishelyzetekben kell igazán jól működnie, ennek feltétele pedig Kovács Lajos véleménye szerint is az, hogy a felkészült szakemberek információcseréje folyamatos és széles körű legyen.
Fodor Gábor, a hegyvidéki tankerület vezetője a Mentálhigiénés Alapprogram Pedagógusoknak (MAP) eddigi sikereit illusztrálva kiemelte, évente közel kétszáz pedagógus vesz részt a képzésben, a MAP létrejötte óta csaknem négyezer kolléga végezte el. Ennek a képzettségnek igen fontos a szerepe abban, hogy a pedagógus a lehető leghatékonyabban tudjon megoldást találni a gyerekek mentális gondjaiból adódó problémákra.
Polt Zsófia, a hegyvidéki gyámhivatal vezetője arról tájékoztatta a megjelent szakembereket, hogy a járási gyámhivatalokat létrehozó kormányrendelet (218/2012) miként befolyásolja az intézmény szerepkörét. Mint elmondta, ezentúl a járási gyámhivatal hatáskörébe tartozik, hogy indokolt esetben döntsön a veszélyeztetettnek tartott gyerekek védelembevételéről, alapellátásuk biztosításáról, iskoláztatási támogatásukról (annak folyósításáról, felülvizsgálatáról vagy szüneteltetéséről). Dönthet a családba fogadásukról olyan esetben, amikor a szülő betegség vagy egyéb ok miatt nem tudja ellátni gyermekét, s nincs olyan ok, ami miatt állami gondozásba kellene venni.
Mint elhangzott, ilyenkor szünetel a szülő felügyeleti joga, ám gyerekével kapcsolatot tarthat. Ha ez idő alatt a szülő és az átmeneti befogadó között vita kerekedik, azt a gyámhivatalnak kell eldöntenie. Polt Zsófia beszélt arról is, hogy a harmincnapos, ideiglenes hatályú elhelyezés alatt a hivatal felülvizsgálja a gyerek veszélyeztetettségét, nevelésére alkalmas vagy azt vállaló hozzátartozót keres, ha pedig nem talál, értesíti a gyámhatóságot.
Átmeneti nevelésbe vételre akkor kerül sor – mondta a gyámhivatal kerületi vezetője –, ha a gyereket valamilyen okból a saját családi környezete veszélyezteti. Ilyenkor gyermekotthonba viszik, vagy ha fogyatékosságról van szó, pszichiátriai kezelésre utalják. Ez az elhelyezés azért számít átmenetinek, mert célja, hogy a körülmények rendeződése után a gyerek minél előbb visszakerülhessen a családjába.
Más a helyzet, ha tartós nevelésbe vételről döntenek az illetékesek. Ekkor minél előbb örökbefogadóról vagy gyermekotthoni elhelyezésről kell gondoskodni. E két utóbbi elhelyezést mindenképpen utógondozás követi azzal a céllal, hogy az átmeneti távollét után a gyerek mielőbb vissza tudjon illeszkedni saját családjába, illetve a gyermekotthonban felnőtté váló gondozott segítséget kapjon önálló élete megkezdéséhez.
A konferencián a résztvevők betekinthettek a XII. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ működésébe, az ottani munkatársak konkrét esetek bemutatásával tették személyesebbé a beszámolókat. A folyamatban lévő, illetve nemrég lezárult ügyek közül megismerhettük például annak a hegyvidéki családnak a történetét, amelyben a gyerekével magára maradt, ötvenedik évén túl járó, hallássérült apa és kisfia kínlódott a váratlanul kialakult gondokkal.
A fiatal édesanya külföldre költözött, az itthon maradt gyermek a szinte teljesen süket édesapától nemcsak beszélni, artikulálni nem tanulhatott meg, de az óvodai szocializációját is nehezítette egyebek mellett az, hogy nem tanulta meg szabályozni saját hangerejét. A gyermekjóléti központ segítségükre siető munkatársa hosszú, türelmes munkája révén azonban nemcsak az anya került vissza lassanként a kisfiú életébe, de számos jel szerint ismét egymásra találtak a család felnőtt tagjai, így a gyerek esélye megnyugtatóbbnak látszik a további biztonságos fejlődésre.

JE