Kozonsegszavazas_dont_a_Kaszas_Attila-dij_nyerteserol

Közönségszavazás dönt a Kaszás Attila-díj nyerteséről

Borovics Tamás, Nyári Oszkár vagy Vass György kaphatja meg idén a Pokorni Zoltán polgármester, valamint a Mozaik Művészegyesület által alapított Kaszás Attila-díjat. A végső döntést a közönség hozza meg, a színházrajongók a www.kaszasattiladij.hu oldalon már voksolhatnak, kié legyen a rangos elismerés. Az alábbiakban a három jelölt vall pályájáról, illetve a díj névadójához fűződő emlékeiről.

„Egy diákcsínynek köszönhetem, hogy színész lettem” – mesélt pályaválasztása nem szokványos körülményeiről Borovics Tamás, aki egy apró településen, a 17 ezer hektáros kaszói erdő közepén nőtt fel. A családi hagyományok alapján belőle is erdész lehetett volna – 1993-ban a Barcsi Erdészeti Szakközépiskolában érettségizett –, tizennyolc évesen azonban elkísérte egyik barátját a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskola felvételijére, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve ő is bemutatta tudását.
Barátja nem szerepelt sikerrel, őt viszont – legnagyobb meglepetésére – felvették. A színház varázslatos világa azonnal magával ragadta, ahogy fogalmazott, úgy érzi magát, „mint aki húsz éve elaludt, és nem akar az álmából felébredni”.
A Békéscsabán töltött négy év után Borovics Tamás a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. „Pályám során a legkisebb statisztafeladatoktól indulva a hálás karakterszerepeken át, sokféle stílust és műfajt kipróbálva és megismerve, jutottam el azokig a lehetőségekig, amelyekről minden színész álmodik. A statisztafeladatok során szakmai alázatot tanultam, a karakterszerepeknek, vígjátékoknak köszönhetem a szegedi közönség töretlen szeretetét és megkülönböztető figyelmét, míg az utolsó hat-hét év nagy szerepei tanítottak meg a teljes koncentrációra, az erőm beosztására és a belső érzéseim megmutatására” – összegezte szakmai életútját a 38 éves színész.
Mint mondta, szerencsésnek érzi magát, mert többször együtt játszhatott Kaszás Attilával. "A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Háry Jánosban, a Szegedi Nemzeti Színházban pedig a Koldusoperában. Mindig jó volt a közelében lenni: vonzotta maga köré az embereket, áradt belőle valami különleges kisugárzás, amit nehéz megfogalmazni" – beszélt meghatottan Borovics Tamás a 2007-ben elhunyt kollégájáról.
A szegedi színész kiemelte, rendkívül jóleső érzés számára, hogy az első körben a saját társulata őt jelölte a Kaszás Attila-díjra, a második fordulóban pedig vidéki színészként kapott bizalmat a szakmától. Tapasztalata szerint „a vidéki színészek hajlamosak azt gondolni, hogy a perifériára szorulnak”, ezért is van óriási jelentősége ennek a díjnak, amely a vidéki, sőt a határon túli magyar színészekre is ráirányítja a szakma és a közönség figyelmét.

*

Vidéki művészként került a közönségszavazás jelöltjei közé Nyári Oszkár is, akit már gyermekkorától vonzott a színház világa. „Nem színész akartam lenni, inkább a színházcsinálás, a közösségteremtés érdekelt. A barátaimat, osztálytársaimat mániákusan beszéltem rá a színházazásra, de abban a kellékkészítéstől a színjátszásig minden benne volt” – mesélte egy interjúban.
Nyári Oszkár 1968-ban Móron született, Baján érettségizett, színházi pályafutását a veszprémi színházban segédszínészként kezdte. 1992-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Kerényi Imre osztályába, 1996-ban diplomázott, még ebben az évben a kaposvári Csiky Gergely Színházba szerződött, amelynek jelenleg is tagja. A Magyar Televízió Roma Magazinját vezette 1996 és 2000 között, 2000-ben pedig megalapította a Karaván Művészeti Alapítványt, amely a színészképzés technikáival, színpadi produkciók létrehozásával segít hátrányos helyzetű fővárosi, elsősorban roma származású fiataloknak abban, hogy sikereket érjenek el az életben.
"Büszke vagyok, örülök a jelölésnek, ami már önmagában is komoly elismerés" – mondta a kaposvári társulat által jelölt művész, aki úgy véli, a díj kiváló lehetőséget teremt minden magyar társulat és színész számára, hogy megmutassa magát. "Nagyon szeretnénk, ha nemcsak interjúkban, riportokban, hanem a színházakban, mozikban is egyre többen látnának minket” – fogalmazta meg a színművészek legfőbb vágyát.
Nyári Oszkár sajnálja, hogy nem dolgozhatott együtt Kaszás Attilával, de így is maradandó emléket jelentenek számára az alakításai. Főiskolásként látta őt először a színpadon. „Érett, életvidám, varázslatos személyiséget éreztem a játékában – idézte fel. – Olyan ember volt, aki inspirál: sokan érezhettük úgy, hogy hozzá hasonló színésznek, embernek kellene lenni.”

*

Vass György a fővárosi Új Színház két előadásában, az Éjjeli menedékhely, illetve a Hermelin című darabban játszott Kaszás Attilával. „A színpadon biztonságot adott a kisugárzása, a derű, a lendület, amivel magával tudta húzni az embereket – elevenítette fel a közös munka élményét. – Az Éjjeli menedékhely egyik jelenetében együtt koldultunk pénzt, és a próbák során úgy alakult, hogy ő felvett engem a hátára. Nem beszéltük meg, jó-e így, vagy sem, de ez megmaradt az előadásban is. Valahogy magától értetődő volt mindaz, amit tett a színpadon és az életben.”
A fiatal színészt meglepte a jelölése. Jólesett neki, hogy rá szavaztak kollégái (korábban szintén nekik köszönhetően kapta meg „házon belül” a Paulay Ede-díjat), és rendkívül megtisztelő számára, hogy a más társulatok által jelölt színészek szintén nagy számban voksoltak rá a második fordulóban. Ő régi barátjára, „Boróra”, azaz Borovics Tamásra szavazott, aki osztálytársa volt a békéscsabai színiiskolában.
Vass György 1975-ben született Szegeden, általános iskolai tanulmányait azonban már Sarkadon folytatta, ahová 1981-ben költözött családja. „Itt kiváló pedagógusok segítségével sikerült megismerkednem az irodalom és a magyar nyelv nagyszerűségével és szépségével. A felső tagozatban minden évben bemutattunk valamilyen előadást, vagy színpadi játékot, és nyolcadikban már egy általam írt-rendezett kis darabbal vettünk részt a térségi kulturális seregszemlén – mesélt a kezdetekről a művész. – Sarkadi tanáraim hívták fel a figyelmem továbbtanuláskor a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumra, ahol speciális, irodalmi–drámai tagozat működött, működik. Szerencsém volt: itt is nagyszerű tanárok irányításával kerülhettem közelebb a versekhez és a színházhoz.”
Miután sikertelenül felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1993-ban a békéscsabai alapítványi színiiskolában folytatta tanulmányait. Egy évvel később aztán mégis „színművészetis” lett, felvették Benedek Miklós osztályába. 1998-ban végzett, és az Új Színház akkori igazgatója, Márta István szerződtette, azóta is ott játszik.
Színházi munkái mellett tévéfilmekben, kis- és nagyjátékfilmekben forgatott, valamint tanított a Keleti István Művészeti Iskolában. Több mint tíz éve dobol a Könnyű Esti Sértés nevű színészzenekarban, a Magyar Színészválogatott tagjaként pedig aktívan focizik kollégáival.

sz.