Smooth_Jazz_Klub

Smooth Jazz Klub: Zolberték örömzenéltek

Vérpezsdítő funky forrósította fel a márciusi télben a Jókai Klubot a Zolbert együttes koncertjén. Albert Zoltán szaxofonos saját nevéből alkotta a „blikkfangos” elnevezést, amely egyre ismertebb márka a fővárosi jazzszíntéren.
A Zolbert zenéjéből energia és életöröm árad, a többnyire gyors funkszámok a színvonalas szórakoztatás iskolapéldái. Az ötös fogat vezetője szólókarrierjét megelőzően az elmúlt években sokféle stílusban, több közismert formációban muzsikált: találkozhattunk vele az Unisexben, az Up!-ban és a nagy feltűnést keltő Grover Washington Jr. Emlékzenekarban is. Mint komponista szintén szép sikereket mondhat magáénak, legutóbb Greek Cofee című szerzeményével megnyerte az I. Zuglói Smooth Jazz Dalversenyt.
A mostani koncerten is bizonyította zeneszerzői képességeit, pedig igen visszafogottan csak egyetlen saját opusza (Frappé) szerepelt a repertoáron, amely azonban szervesen illeszkedett a nagynevű szerzők dalai közé. A fúvós fenomén három hangszeren is remekelt (tenor-, alt- és szopránszaxofonon), Riskó Tibor volt az est másik hőse, aki a gitárjáték magasiskoláját mutatta be. Lőrincz Ádám billentyűzött, Hailig Gábor basszusgitározott, Nagy Zsolt atombiztosan diktálta a ritmust.
Az ambiciózus fiatalemberek olyan oldott légkörű klubhangulatot teremtettek, ami igazán hiánycikk manapság. A harmóniák, dallamfűzések, groove-ok és zenéjük általános hangzásképe a funky-soul stílus legnagyobb mestereit idézte fel a lelkes hallgatóság számára. Emlékezetes pillanatok voltak a szaxofonosnak a gitárossal (Heaven) vagy a billentyűssel (Electric) folytatott improvizatív „párbeszédei”, valamint a fúvós hangszer megválasztása a számok karakterének, hangulatának megfelelően. A funkys hangulatot fényeffektusok fokozták.
Richard Elliot Candice Dance és Bill Withers Lovely Day című száma, amely az 1970-es évek nagy slágere volt, tenoron hangzott el, míg Eric Darius Steppin’ Upja, vagy Everette Harp Monday Speakse altszaxofonon. Egyedül Boney James Sweet Thingjében került elő a szoprán, de a gitárszólót követően újra tenorra váltott a „vezér”. Nagyon élvezetes volt Mike Phillips When It Comes to Loving Me dalának előadásakor a billentyűs Hammond-imitációja is, sőt, a dobosnak is módja volt megmutatni „oroszlánkörmeit”.
Ez a lényegre törő, feszes ritmusú zene élőben az igazi, így érvényesülnek maradéktalanul a stílusirányzat alapértékei. Persze, „házi használatra” be kell érnünk a lemezekkel. Nos, ez a projekt megérdemli, hogy korongra kerüljön, és érdemes odafigyelni arra is, hol lépnek fel Zolberték.

Márton Attila