Emlektabla_a_vilaghiru_zongoramuvesznek

Emléktábla a világhírű zongoraművésznek

Anda Géza egykori lakóhelyén, a Tartsay Vilmos utca 19-es számú ház falán avatott emléktáblát a Hegyvidéki Önkormányzat. A Svájcban világhírűvé lett magyar zongoraművész az akkor még modern zeneszerzőnek számító Bartók Bála műveinek specialistájaként vált ismertté.
„Fontos, hogy a polgárok, akik itt laknak, vagy elmennek ebben az utcában, lássák a táblát, és emlékezzenek a művészre, aki több mint hetven esztendeje született kerületünkben, mely akkor még nem is létezett – mondta köszöntőjében Kovács Lajos alpolgármester. – A cél, hogy elgondolkodjanak, ki volt ő. Utánanézzenek, meghallgassák az általa játszott műveket. Ez a tábla méltán hirdeti a tehetséget, a hazafit.”
Anda Géza tizennyolc évesen, 1939-ben Budapesten mutatkozott be a nagyközönség előtt, Brahms B-dúr zongoraversenyével, Willem Mengelberg vezényletével. 1943-ban Svájcba menekült, ahol később állampolgárságot kapott.
„A világ egyik legünnepeltebb zongoraművésze mindig a szívében tartotta magyar gyökereit. Az utókor és a zenetörténelem is sokat köszönhet neki, hiszen ő volt az, aki Bartókot közel hozta az emberek szívéhez” – hangsúlyozta Várjon Dénes zongoraművész, aki személyesen is ismerte Anda Gézát.
Szőcs Géza miniszteri biztos szerint nagy csoda és titok, miképpen szereznek magyar előadóművészek világhírnevet maguknak. Anda Géza munkásságát a Tristan című vers részletének elszavalásával méltatta: „Ki a szépet szemtől-szembe látta, / életét már halálba vetette, / nem való a föld szolgálatára, / mégis reszket, ha közel a veszte, / ki a szépet szemtől-szembe látta. / Néki örök a szerelem kínja, / mert a földön csak bolond reméli, / hogy ily erőt elviselni bírna: / ha egyszer a szépség nyila éri, / néki örök a szerelem kínja.”
Hortense Anda, a zongoraművész özvegye az emléktáblát a Magyarország és Svájc közötti jó kapcsolat szimbólumának tekinti. „Hálásan köszönöm Budapestnek, hogy ezen a falon láthatom a férjem nevét – mondta. – Ő lélekben mindig itt volt!”

bm.