Bromeliak_a_lakasban1

Broméliák a lakásban

A broméliák a növényvilág egyik jelentős családja, több mint háromezer fajjal. Szép számmal akad közöttük dísznövénynek alkalmas is, ezek már évszázadok óta befészkelték magukat a mérsékelt öv védett lakásaiba.

A pázsitfűfélék csoportjába tartozó broméliák Amerika trópusi vidékein terjedtek el. Többségük fán lakó növény, amely az őserdők faóriásainak ágaiba kapaszkodva jut az éltető napfény közelébe. A csoport egyes tagjai azonban a földre költöztek. Ilyen például a gyümölcséről híres ananász, vagy a trópusi mocsarakban élő húsevő bromélia.
Általánosságban a broméliákra jellemző, hogy a szalagszerű levelek spirálisan elrendeződve, szorosan egymás mellett állva levélrózsát alkotnak. A levélrózsa közepén gyakran alakul ki olyan „tavacska”, amelyben rovarok és kétéltűek is előszeretettel élnek és szaporodnak.
A végálló virágok is a levélrózsa közepén fejlődnek, ezért sok faj a virágzás után nem is növekszik tovább. Ilyenkor az elvirágzó tő visszahúzódik és elpusztul, de a tövében megjelenő sarjak tovább élnek. A broméliák virágai sokszor nem a tényleges virágoknak, hanem az azt körülvevő, feltűnően színes felleveleknek köszönhetik szépségüket.
Szobanövényként a broméliák rokonságának sokszínűsége kamatoztatható legjobban. A számtalan méret, növekedési forma, mintázat és színváltozat miatt egyetlen család tagjaiból egészen eltérő megjelenésű növények sokasága válogatható össze, amelyek egymást kiegészítő, színes gyűjteményt alkothatnak.

Csíkolt lándzsarózsa

A billbergia és a guzmánia mellett a legnépszerűbb szobai orchideák közé tartozik a lándzsarózsa. Merev, szürkés, csíkos levelei közül emelkedik ki vaskos, felálló virágszára, amelyen széles alapot képeznek a rózsaszín, hegyes fellevelek. A tulajdonképpeni virágok a fellevelek sűrűjében nyílnak, lilák és kicsik. A virágzat díszítőértékét nem az egyetlen napig nyíló virág, hanem a méretes rózsaszín virágzat adja, amely hetekig megőrzi szépségét.
A növény beszerzése nem okozhat nehézséget, még a városi virágboltok polcain is megtalálhatjuk virágzó példányait. Otthon meleg, napos helyet keressünk neki. A mérsékelt öntözés és a rendszeres párásítás mellett figyelni kell arra is, hogy a levelek tövében kialakuló kis medencékben mindig legyen víz.
Az öntözéshez – az orchideákhoz és más broméliákhoz hasonlóan – esővizet vagy forralt és lehűtött vizet használjunk, mert a meszes csapvíz károsíthatja a levél felületének finom vízmegkötő pikkelyeit. A gyakorlott szobakertészek javaslata szerint a virágzás megindítása érdekében a kifejlett, egészséges növényt tegyük néhány hétre kifejezetten meleg helyre.Bromeliak_a_lakasban2

Szürke szakállbromélia

A broméliák között is különcnek számítanak a szürke szövedéket nevelő tillandsiák. Ezek első ránézésre nem is tűnnek növénynek, ráadásul gyakran kiköltöznek az erdőből a lakott települések környékére, ahol a villanyvezetékeken élnek. A szélben kedélyesen ringatózó telepeik akkorára duzzadhatnak, hogy leszakítják a drótokat, kidöntik az oszlopokat.
Furcsa életmódjukhoz alkalmazkodva elvesztették gyökereiket, testüket pedig szürke pikkelyek fedik, amelyek képesek a párás, trópusi levegőből annyi nedvességet és tápanyagot kinyerni, amennyi a szakállbroméliának nevezett növény életéhez elégséges. Kertészetekben ritkábban, növénykiállításokon a kaktuszárusoknál viszont szinte mindig megvásárolható, lakásban felakasztva könnyen lehet nevelni. Szinte mindent kibír, csak a száraz levegőt nem viseli el.Bromeliak_a_lakasban3

Bíborkék szakállbromélia

Ugyanebbe az 1200 fajt számláló nemzetségbe tartozik a bíborkék szakállbromélia, amely kinézetre egy földön élő broméliára emlékeztet. Kedveltségét nem testfelépítésének, hanem nagy, lapos virágzatának és élénk, kék virágainak köszönheti. A rózsaszín, egymásra záródó fellevelek alkotta tetszetős virágzat peremén sorban nyílnak a háromszirmú, nagy virágok.
Nevelése során jó, ha figyelembe vesszük, amit a rokonságáról tudunk, hiszen a bíborkék szakállbromélia is igényli a magas páratartalmat és a meleget. Földjét nem szabad túlöntözni, mert gyökerei könnyen berothadhatnak, viszont a permetezés nem maradhat el. Híg tápoldattal is permetezhetjük a leveleit, mert rokonaihoz hasonlóan képes felvenni a levélfelületre jutó tápanyagokat.

(Barta)