Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Kodaly-koncert_es_rendhagyo_zeneora

Kodály-koncert és rendhagyó zeneóra

Akik hallották, felejthetetlen élményként őrzik a Magyar Rádió Énekkara által január végén adott koncert emlékét, amelyen Somos Csaba Rubányi-díjas karnagy vezényelt, és a Városmajori Gimnázium Angelica Leánykara közreműködött. A hangversenyről a gimnázium igazgatójával, Szebedy Tassal beszélgettünk.

Volt már hasonló közös koncertje a két kórusnak?

– Az Erkel-év tiszteletére már adott egy emlékezetesen jól sikerült hangversenyt Erkel műveiből a Magyar Rádió Énekkara. Most, a tavalyi Kodály-év tiszteletére, a kórusok vezetői, Somos Csaba és kolléganőnk, Gráf Zsuzsanna úgy gondolták, Kodály Zoltán műveiből állítanak össze egy tartalmas műsort. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Fonti Krisztina alpolgármester és Fodor Gábor, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kerületi igazgatója is. Az előadók a hatalmas kodályi életműből témakörönként válogattak népdalfeldolgozásokat, így katonai, szerelmi nótákat, de a házasságról, vagy akár a szegénységről szóló dalokat is hallhattak a gyerekek. A művek szólóénekesek színészi értékű előadásában, vegyes kari és zongorakísérettel csendültek fel. Jó volt látni, mennyire megfogta a hallgatóságot, hogy a vidámság és humor mellett mennyi melankólia, szomorúság is van a magyar népdalokban.

Több érdekessége volt a rendezvénynek.

– Igen, például a dalok között a karnagy úr Kodály munkásságáról is beszélt. Az elhangzott zenetörténeti ismereteknek köszönhetően így mindez egy rendhagyó zeneóra is volt.

A koncert előtt pedig ön mesélt a diákoknak Kodály Zoltánról.

– Így van, ám számomra ennél emlékezetesebb az a momentum, amikor Kocsis Zoltán fia, az édesapja nyomdokait követve máris kiváló zongoristának mondható Krisztián – aki kilencedikes diákunk – a koncert félidejében egy Debussy-művet adott elő. Nemcsak az volt érdekes, hogy kiderült, Kodály és Debussy zenei világa mennyire rokonságban áll egymással, hanem az is, hogy „a mi gyerekünk” felejthetetlen zongorajátékát hallgathattuk meg együtt. Érdemes megjegyezni a nevét, a tehetségének köszönhetően már a Művészetek Palotájában is fellépett, és biztos vagyok benne, hogy még sokat hallunk majd róla. A hangverseny végén a két kórus közösen adta elő Kodály Esti dal című művét, könnyfakasztó befejezéseként a rendhagyó módon délben tartott koncertnek.

(a.)