A_kozosseg_lampasai_a_hegyvidekre_is_megerkeznek

A „közösség lámpásai” a Hegyvidékre is megérkeznek

Jelentős, csaknem 75 millió forintos európai uniós támogatást nyert a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete arra a projektre, amelynek keretében elsősorban látáskárosult, de egyéb fogyatékkal élő, vagy megváltozott munkaképességű, tartósan állástalan csoportokat segítő mentorokat képeznek. A program elindulásáról február elején tájékoztatták a kezdeményezéshez csatlakozó önkormányzatokat és a leendő mentorokat.

Harminc leendő mentor, azaz „közösségi lámpás” képzését vállalja a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) egy idén elinduló projekt keretében. A tanítás egyéni felmérés és fejlesztési terv alapján kezdődik, majd személyiség- és kulcskompetenciáikat fejlesztő foglalkozásokon is részt vesznek a kiválasztottak, így önismeretük és tudásuk erősítéséhez is támogatást kapnak nemcsak a képzésük, de a foglalkoztatás első hat hónapja alatt is.

A képzést követően zömükkel munkaszerződést köt a VGYKE, ők kiképzett mentorként kezdik meg közösségépítő munkájukat – hangzott el a programtájékoztató rendezvényen. „A projekt elindítását az indokolta – mondta Németh Orsolya szakmai vezető –, hogy elidegenedett környezetben, elszigetelten élnek a látássérültek, miközben az tapasztalható, hogy a helyi civil társadalom nyitott és befogadó velük szemben, csakhogy a különböző egyesületek tájékozatlanok, mivel nyújthatnának igazi segítséget.” A mentoroknak ezért integráló szerepük lesz, s munkájuk során összhangba kell hozniuk a lehetőségeket és az elvárásokat.

A közép-magyarországi régión belül kilenc kistérségi központban és hét budapesti kerületben indult el a program, területenként más-más feladatvállalással. A Hegyvidéki Önkormányzat a nyilvánosság biztosítását segíti a projekt végéig, lehetővé téve, hogy a kulcsfontosságú eseményekről készült beszámolók eljussanak a XII. kerületi polgárokhoz.
„A Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete által benyújtott pályázat megvalósítását egyebek közt azért támogatja önkormányzatunk, mert fontos számunkra a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése – mondta a tájékoztatón Fonti Krisztina alpolgármester. – Úgy véljük, a mentorprogram nagy segítséget nyújthat a kerületi látássérülteknek, más fogyatékkal élőknek és hátrányos helyzetűeknek, hiszen különösen fontos az emberi közösségek szervezése, támogatása. A hátrányos helyzetű csoportok életminőségének javítását már gyermekkorban el kell kezdeni. Ezt tartja szem előtt önkormányzatunk is. A hegyvidékiek számára nem szokatlan, hogy vak, látássérült vagy valamilyen fokon fogyatékos fiatalokkal találkozzanak, hiszen a kerület ad otthont a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája, Iskolájának, valamint a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskolának. Ugyanakkor fontos számunkra, hogy azokat az embereket is elérje a program, akik életkoruk, vagy más okok miatt kívül esnek a gondoskodás egyéb lehetőségein. Komolyan aggályosnak tartom azonban, hogy a későbbiekben mi történik azokkal a közösségekkel, amelyek a támogatás révén létrejönnek, mert a program lezárultával sem szabad senkit magára hagyni! Ezért a projekt irányítóinak már most végig kellene gondolniuk, milyen háttérrel folytathatják munkájukat a most képzést kapó mentorok.”
Az egyik hegyvidéki leendő „közösségi lámpás”, Galambos Enikő a tájékoztatón elmondta, hogy egyelőre azok jelentkezését várják, akik igénylik ezt a támogatási formát. „Sok a csellengő, kallódó fogyatékos ember a tizenkettedik kerületben is, ezért elsősorban azoknak kell segítséget nyújtani, akik eszköztelenné váltak. Fogyatékosságuktól függetlenül mindazokat várjuk majdani közösségünkbe, akik akár tartósan munkanélküliek, akár látás- vagy mozgássérültek, vagy bármi olyan gonddal küszködnek, ami megnehezíti elhelyezkedésüket, illetve a társadalomban való boldogulásukat. Ez azért nagyon fontos – hangsúlyozta a balesete óta látássérült Enikő –, mert a fogyatékosság szegregációhoz vezet, ha valaki csak a saját közegében mozog. Ezért szükség van egy igazán befogadó, nyitott közösségre, ahol nemcsak sorstársaival oszthatja meg az ember a problémáit, hanem egyes esetekben valós segítséget, megoldást is találhat. De ismerve a saját empatikus és nyitott kerületünket, biztos vagyok benne, hogy itt nem lesznek buktatók, illetve ha probléma adódik, közösen megoldjuk majd.”

Antal Ildikó