Erzsebet_kiralyne_a_zugligeti_Kochmeister_villaban1

Erzsébet királyné a zugligeti Kochmeister-villában

Az első modern háborúként emlegetett 1866-os porosz–osztrák–olasz-konfliktus Ausztria nagyhatalmi pozíciójáért folyt, az volt a tétje, hogy a német egység az osztrákok vezetése alatt vagy teljes kizárásuk mellett valósul meg. A porosz csapatok Bismarck vezetésével sikeresen vették fel a harcot Ferenc József katonáival, és 1866 nyarán már Bécs alatt álltak.
Nemcsak az ellenség szorongatta az uralkodót, de Bécs lakosai is nagy tüntetéseken követelték lemondását. A császári udvar vezetői úgy látták jónak, ha ebben a helyzetben Erzsébet királyné és két gyermeke elhagyja az osztrák fővárost.
A birodalomban a legbiztosabb helynek a budai vár mutatkozott, és bár az angol Viktória királynő is felajánlotta segítségét, Erzsébet egyértelműen kijelentette, hogy ő biztonságban érzi majd magát Magyarországon. Ahogy fogalmazott: „Biztosabban élek én gyermekeimmel Budán, a hű magyarok között, mint akár Windsorban, az ismeretlen angolok között. Megköszönöm azonnal ő brit felségének szívességét, de elfogadásával nem akarom megbántani a magyarokat, és szegénységi bizonyítványt állítani az uralkodói ház részére.”
Erzsébet, valamint gyermekei, Gizella és Rudolf – a koronaékszerek és a császári könyvtár legértékesebb darabjai kíséretében – 1866. július 9-én érkeztek meg Budára. A királynét a várban szállásolták el, a gyerekeket pedig egy zugligeti villaépületben.Erzsebet_kiralyne_a_zugligeti_Kochmeister_villaban2
A svájci stílusú villa a Budakeszi útról nyílt, Kochmeister Frigyes pesti kereskedő tulajdonában állt. 1852-ben építették Feszl Frigyes tervei alapján. A korabeli Vasárnapi Újság így írt róla: „Telke hegyes-völgyes, és ámbár a kertészet is megtette rajta a magáét, inkább a természet kezéből egyenes úton vette szépségeit, melyek közt első helyen áll a gyönyörű kilátás a Szép Juhászné, a kúpszerű Jánoshegy, a Buda vára fölött emelkedő magaslatok, Buda vára és Pest felé, melynek különösen szép panorámája kínálkozik e helyről a szemlélőnek. Éppen e kilátás szerezte meg neki a legmagasb látogatás szerencséjét…”
Erzsébet a természet szeretetét szülőföldjéről, Bajorországból hozta magával, ám a császári udvar zárt világában le kellett mondania a nagy sétákról, a hosszú lovaglásokról. Ezért is választotta a Kochmeister-villát gyermekei lakóhelyeként, hogy a fiatalok is megismerkedhessenek a természet szépségeivel, illetve így a királyné is gyakorta felkereshette a várból könnyen elérhető, vadregényes tájat.
A villa nem volt terjedelmes, az egyemeletes épület csak a szükséges helyiségeket foglalta magában, Rudolf herceg kevesellte is a számára kijelölt egyetlen szobát. Néhány hét elteltével azonban már megszokta és megszerette a helyet, és reggelente nővérével együtt szorgalmasan végezte a tornagyakorlatokat.
Rudolfot az emeleten szállásolták el, itt tartott fenn magának szobát Erzsébet királyné is. Gizella főherceg kisasszony a társalkodónőjével együtt a földszinten lakott. A villa épületén nem változtattak semmit, csak az odavezető utat hozták rendbe, látták el világítással.
A császári gyerekek sokat kirándultak ezekben az időkben, eljutottak a Disznófő-forráshoz, Lipótmezőre, és bejárták a Szépjuhászné környékét is. A királyné rendszeresen gyermekünnepségeket szervezett az épület kertjében, amelyekre meghívta a környékbeli apróságokat is.
Erzsébet, bár nem így képzelte eltölteni 1866 nyarát – eredetileg Balatonfüredre szeretett volna utazni –, hamar megtalálta a helyét Budán. Gyakran találkozott Deák Ferenccel és Andrássy Gyulával, akik felhívták a figyelmét az osztrák–magyar közös múlt korántsem fényes fejezeteire, amelyek Ferenc Józsefet érintették. Erzsébet kezdte megérteni, hogy férjének ki kell békülnie a magyarsággal ahhoz, hogy a birodalom egyben maradhasson.
Itt, a Zugligetben, a Kochmeister-villában zajlottak azok a beszélgetések, amelyek Erzsébet királynét arra ösztönözték, hogy élete során először és utoljára beleszóljon a politikába, és szorgalmazza a kiegyezést. Ferenc József igazat is adott feleségének, főként mivel a poroszok elleni háborúja kudarccal végződött, és Ausztria befolyása teljesen megszűnt a német területek felett.
Olyan jól érezték magukat zugligeti lakhelyükön, hogy Erzsébet megbízta a kor egyik ismert festőjét, Telepy Károlyt, készítsen képet a villáról, azonban az alkotás további sorsa nem ismert. A Budai Krónika 1939. május 17-i számában szerepelnek az alábbi sorok: „Budakeszin él még az emléke […], hogy a kis Rudolf trónörökös almát csent egy szomszéd kertben, mire a fiatal császárné a saját fenséges tenyerével fenekelte meg a kis herceget.” Ugyancsak itt olvasható, hogy „a fiatal császárné gyakran sétált át Budakeszi felé és bajor dialektusban beszélgetett a földeken dolgozó falusiakkal”.Erzsebet_kiralyne_a_zugligeti_Kochmeister_villaban3
A Budakeszi út 71. alatti villának meglehetősen hányatott sors jutott a XX. században. Számos tulajdonosváltás után működött itt gyermeküdülő, úttörőtábor és szanatórium is. Mindezek természetesen megviselték az épületet.
A rendszerváltás környékén üresen maradt, a beköltöző hajléktalanok eltüzelték a faragott épületdíszeket, a tornácot, az ajtókat. Hiába állt műemléki védettség alatt, az épületet porig rombolták, már nem lehetett megmenteni. 2001-ben azonban modern anyagokból, megfelelő szigeteléssel ellátva újjáépítették az eredeti látványnak megfelelően. Így a Kochmeister-villa a mai napig látható a zugligeti fák között, az ismert Csendilla szomszédságában.

B. A.