Csángó gyerekek a Balatonnál

– A szántódi tábor az önkormányzat fenntartásában működik, száztíz fő befogadására alkalmas. Úgy gondoltuk, az évenkénti tematikus táborok mellett, mint amilyen például a kézműves vagy a sporttábor, adjunk lehetőséget arra is, hogy határon túlról érkező magyar gyerekekkel ismerkedhessenek a mieink – mesélte Dohány András, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatója. – A már eddig is meglévő testvérkapcsolatokat kihasználva hívtuk meg a moldvai vendégeket.

Hogyan jött létre a kapcsolatuk a csángó gyerekekkel?

– A legutóbbi, nemrég lezárult tanévben az iskolánk adott helyet a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarságért Egyesület rendezvényének. Ez az egyesületi formában működő civilszervezet jelképes örökbefogadások révén segíti a kinti gyerekek boldogulását. A rendezvényen a csángó magyar fiatalokat tanító pedagógusok és a jelképes keresztszülők találkozhattak egymással, s felvetődött a gondolat, hogy ha van szabad hely a szántódi táborban, a moldvai csángó gyerekek is eljöhetnének nyaralni a Balatonhoz. Főleg az egyesület szociális felelőse, elnökhelyettese, Jolanda Willemse lelkes szervező- és támogatásgyűjtő munkájának, nem utolsósorban pedig a sok hegyvidéki segítségnek köszönhető, hogy a tizennyolc gyerek és két felnőtt megérkezhetett a táborba.

Kik segítettek mindebben?

– A Hegyvidéki Önkormányzat támogatja a program és a táboroztatás költségét a húsz fő számára. Ezenkívül támogató az Erzsébet Program, a Csülök Csárda, az EMMI, Lezsák Sándor és a Lakitelek Alapítvány, valamint a Rákóczi Szövetség, de a kerületi önkormányzati képviselők is hozzájárultak a táborozás sikeréhez, nekik köszönhetően látogathatják meg csángó vendégeink a veszprémi állatkertet.

Kik jöttek el Szántódra?

– Olyan gyerekeket hoztak a pedagógus kollégák, akik tanulmányi eredményeik és magaviseletük alapján jutalomként kapták a táborozást.

Ön jelen volt, amikor megérkeztek. Mit tapasztalt, örülnek, hogy itt lehetnek?

– Először nagyon fáradtak voltak a hosszú utazástól, ám ebéd után már kezdtek felengedni, hamarosan bemerészkedtek a vízbe is. Eleinte nem nagyon mentek beljebb, nem hitték el, hogy tényleg nem mélyül hirtelen. Aztán lassan feloldódtak. Nyilván a közös strandolásnak is köszönhető, hogy hamarosan az ismerkedés is könnyebben ment számukra.

Meddig maradnak?

– Mire a lap megjelenik, már indulnak haza, július tíztől tizenhatodikáig tartott a táborozás. Arra kérjük majd őket, hogy miután hazaérnek, írják meg az élményeiket. Szeretnénk ugyanis fenntartani a kapcsolatot, s lehetőség szerint jövőre és az azt követő években is folytatni a közös táborozásokat. Ez a mi gyerekeinknek is nagyon jó és hasznos, érzelmekkel, új tapasztalatokkal, ismeretekkel teli emlék marad, valamint a nevelési célkitűzéseink megvalósítását is segíti a közös program.

– Tizenkét-tizenöt éves gyerekek jöttek a határon túlról, főleg lányok – mondta Dimanopulosz Andrea táborvezető. – Érdekes, hogy van a vendégek között olyan fiatal, aki nagyon szépen beszél magyarul, van, akin érződik, hogy idegen nyelvként tanulta, és olyan is, aki egyáltalán nem mer megszólalni a nyelvünkön, bár a tanárnője szerint sokat megért, és jól is fejezi ki magát, csak elbátortalanítja, hogy nem tud szabatosan fogalmazni. Ezen próbálunk segíteni azzal, hogy a mieinkkel közös csoportokba osztottuk be őket. Szerencsére hamar megbarátkoztak hegyvidéki társaikkal. Jó látni, milyen helyes, őszintén örülni tudó gyerekek!

Milyen programokon vehetnek részt?

– Kézműves-foglalkozásokkal vártuk a vendégeket, aminek főleg a lányok örültek, de mód van például szörfözésre is.

Ez azért nem akármilyen lehetőség!

– Bizony! A Hegyvidéki Önkormányzat szervezésében az idén ajándékként kapjuk az ingyenes szörfözést – a moldvai gyerekek már az első délelőtt kipróbálták, és nagyon élvezték. Szívesen jöttek a délutáni sportversenyekre is, láthatóan jó érzékük van a labdajátékokhoz. Egyébként abban sem különböznek a mieinktől, hogy ők is nagyon szeretnek táncolni, így alig várták az esti diszkót.

Mi egyéb vár még rájuk?

– Terveink között szerepel egy olyan vetélkedő, amelyen régies, elfeledett kifejezésekhez megadunk három-három meghatározást, és ki kell találni, melyik a helyes. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fogadják majd. Szombaton a veszprémi állatkertbe megyünk, majd ebéd után, ha még nem nagyon fáradtak, megmutatjuk nekik a város nevezetességeit. A többi napon délelőttönként kézműves-foglalkozások, délutánonként sportversenyek zajlanak. Pénteken csángó estet tartunk, hívunk énekeseket és zenészeket, és a vendégeink is készülnek egy kis bemutatóval, otthonról hozott népviseletben. Megtanítanak a gyerekeinknek egy szép csángó dalt, és mi is megtanítunk nekik egy hazai népdalt. Ez lesz a kölcsönös ajándék egymásnak. Utolsó este pedig a tábortűznél búcsúztatjuk el nemcsak a nyolcadikos táborozóinkat, de a csángó vendégeket is, remélve, hogy életre szóló élménnyel és új barátokkal gazdagodva térnek haza.

A. I.

Közelebb egymáshoz

„A Hegyvidéki Önkormányzat éveken át támogatta a kerületi iskolák határon túli, magyarlakta területekre szervezett kirándulásait – mondta Sikota Krisztina önkormányzati képviselő. – Mióta azonban az oktatási intézmények kikerültek az önkormányzatok fenntartásából, ennek folytatására nem adódott mód, ezért javasoltam, hogy közös táborozással pótoljuk ezt. Egy-egy ilyen nyaralás sokat segít abban, hogy az óhazától távol élők is ápolhassák, gyakorolhassák a magyar nyelvet, arról nem is beszélve, hogy egymás hagyományainak, kultúrájának kölcsönös megismerése sokkal közelebb hozza egymáshoz a magyar gyerekeket, függetlenül attól, hogy az országhatár melyik oldalán élnek.”