Palotai_Istvanne

Palotai Istvánné - „Az óvoda az életem, a hivatásom és a hobbim”

A felújítás miatti költözködés kellős közepén vehette át a Brunszvik Teréz-díjat a KIMBI Óvoda vezetője, Palotai Istvánné. Az intézmény sajátosságai mellett a pedagógus arról is mesélt lapunknak, mi minden változik a felújítás után az óvodában.

Beszélgetésünk idején vendégségben vannak a Hegyvidéki Mesevár Óvodában, mert javában folyik a KIMBI felújítása és bővítése. Milyen érzés?

– Azt hiszem, ha október elején visszatérünk a saját épületünkbe, szép emlék lesz a vendégeskedés, mert szívesen fogadtak minket, jól érzik magukat a gyerekek, a szülők pedig elégedettek a kitűnő körülményekkel.

Meglepődött, hogy díjjal tüntették ki?

– Akkor tudtam meg, hogy felterjesztettek, amikor aláíratták velem, hogy ha megkapom, át is veszem az elismerést. Aztán amikor a meghívó is megérkezett a díjátadásra, már nagyon örültem, mert egyértelműnek tűnt, hogy engem is kitüntetnek. Az ugyan némi dilemmát okozott, hogy az egy vendéghelyre kit vigyek magammal, a páromat, a családból valakit vagy egy kollégát, de aztán hamar döntöttem, és a helyettesemet, Marosi Hédyt hívtam el az ünnepségre. Azért őt, mert együtt nyitottuk a KIMBI Óvodát 1983-ban, és úgy gondoltam, az elismerés éppúgy megilleti, mint engem. Sőt, a díj az egész kollektíva dicsérete is, hiszen a jó eredményt közösen érjük el, az óvoda jó hírét együtt alapoztuk meg, egyformán fontos a vezető, a pedagógus, a dajka, az adminisztrátor, a takarító, a kertész és mindenki munkája, mert mindez nélkülözhetetlen az összképhez. Ezért erősítem mindig a kollégákban, hogy igazi eredményt csak a csapatmunka hozhat.

Az olyan helyzetekben, mint a mostani átépítés, felújítás, kell is, hogy mindenki magáénak érezzen minden munkafolyamatot.

– Így van. Itt, ha szükséges, munkaidőn túl is mindenki dolgozik, ellenszolgáltatás nélkül. Így volt a felújítás miatti költözködéskor is, amikor két hét alatt kellett becsomagolni és elszállítani harminc év összegyűlt holmiját, eszközét, játékát, bútorát. Épp azon a héten érkezett a meghívó a kitüntetés átadására. Az ünnepség után rögtön jöttem vissza pakolni... Ám a kollégák nagyon kellemes meglepetéssel, virággal és énekkel vártak. Rámolás közben arra is volt gondjuk, hogy felköszöntsenek ez alkalomból. Egyikük a honlapunkra és a közösségi oldalunkra is feltette a hírt, szép üzeneteket kaptam a már tíz éve végzett ovisaink szüleitől is. Nagyon jólesett.

Mióta van a pályán?

– A diplomámat 1972-ben kaptam meg, azóta óvónőként, harmincegy éve pedig vezetőként dolgozom. A megnyitása óta irányítom a KIMBI-t.

KIMBI – különös név. Honnan ered?

– Ez a hétfejű sárkányunk neve. Amikor saját nevet választhattunk, egy grafikus apuka megtervezte nekünk a saját sárkányunkat, a gyerekek pedig pályázat alapján választották ki a KIMBI-t. A cél az volt, hogy ne hasonlítson egyik ismert figurára se – a Quimby zenekar pedig akkor még nem is létezett… De félretéve a viccet: a szocializmus idején ez nagy szó volt, már akkor igen büszkék voltunk a nevünkre, az óvodánkra.

Mitől más a KIMBI?

– Az egészséges életmódon belül nagy hangsúlyt helyezünk a testnevelésre és az edzésre, csakúgy, mint az egészséges táplálkozásra. A mi gyerekeink például csak fehér húst kapnak, csirkét, pulykát, halat. A sok zöldséget és gyümölcsöt a szülői munkaközösség szervezőmunkájának köszönhetjük. Így például minden délelőtt tízóraira gyönyörű gyümölcstálat készítenek a jó ízlésű dadus nénik. Egyedülálló a Hegyvidéken, hogy görkorcsolya-oktatást is tartunk, ingyenesen. Fontos profilunk még a tehetséggondozás. Ebben a kerületben a szülői háttérnek köszönhetően nem a felzárkóztatásra, hanem a tehetség kibontakoztatására összpontosíthatunk, akár a kézműves-foglalkozásainkon, akár a néptáncban vagy a színjátszásban.Az_ovoda_az_eletem_a_hivatasom_a_hobbim

Mit értékelnek a legjobban a szülők?

– Az óvoda nyitottságát szeretik leginkább. Vannak partnernapjaink, amikor a szülők nem bemutató foglalkozásokat látnak, hanem részt vesznek az óvónők hétköznapi tennivalóiban. Ennek köszönhetően jobban is értékelik a munkánkat. Mindenben a partnereinknek tekintjük őket, és ezt érzik is.

Mit jelent önnek az óvoda?

– Sok munkát, sok örömet. Szeretném a következő tanévben is megtartani a tantestület szellemiségét, az új munkatársak bevonásával is. A bővítésnek köszönhetően ugyanis a hét új csoport mellé öt kollégát is fel kellett vennünk, sőt, jövőre további két csoportot fogadhatunk, és akkor ismét bővül a tantestület. S hogy még mit jelent? Mióta a gyerekeim felnőttek, a két unokám mellett igazából az óvoda az életem, a hivatásom és a hobbim egyszerre. A gyermekek öleléséből mindennap új erőt és energiát merítek. Amikor hozzám futnak mosolygós arccal, „Szia, Lia!” felkiáltással, az igazi boldogság számomra.