„Nincs könnyű vagy kemény drog”

A címben idézett meglepő kijelentést Zacher Gábor tette a Barabás Villa Ismeretlen ismerősök című pódiumbeszélgetésén, Kondor Katalin kérdésére válaszolva. Leszögezte: bármilyen szerhez nyúl az ember, az azonnal változást indít el a szervezetében.
A Péterfy Sándor utcai kórház klinikai toxikológiai osztályának vezető főorvosa úgy véli, a drogok fogyasztását nem lehet elrettentő példákkal, sokkoló hírekkel mérsékelni, így a tiltást is hiábavalónak tartja: „Értéket kell átadni – fogalmazott. – Ha a gyerek a jó példát látja az apjától, ő is a szerint fog élni. Ha például én az ötvenes tiltó táblánál hatvannal, hetvennel megyek, és a gyermekem is az autóban ül, nem lepődhetek meg, hogy ha majd jogosítványa lesz, ő is ezt teszi.”
Az anyáknak és a nagymamáknak, sajnos, fogalmuk sincs arról, hogy a drogterjesztésben mi folyik Magyarországon – mondta Kondor Katalin –, így azt sem tudják, hogyan ismerjék fel a gyereken, ha kábítószert fogyasztott. A szakember szerint sokáig nem is fogják tudni. Mint mondta, neki is tizenhét éves a fia, ő sincs tisztában vele, mint ahogy annak idején a saját szülei sem tudták, hogy mit ivott, vagy szívott a gyerek a buliban.
„De nem is erre kell rájönni – jelentette ki. – Ennek a korosztálynak a szülei laikusok ebben a témában, mert amikor ők voltak tizenkilenc-húsz évesek, Magyarországon nem volt drog.” Zacher Gábor szerint egyetlen mód van a megelőzésre: ha a saját példánkkal arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy tudjunk nemet mondani.
„Csak az a szer nem változtat meg, amit nem használok. És ez ismét az értékrend kérdése: nemet mondok a pohár borra vezetés előtt, nem engedek úgynevezett kis csábításoknak” – hangsúlyozta. Az is elgondolkodtató, hogy – a statisztikák alapján – ma Magyarországon egy szülő naponta mindössze hét percet foglalkozik a gyerekével, „ez alatt nem sok mindent lehet megoldani, ezért nélkülözhetetlen a példaadás”.
A pályaválasztását firtató kérdésre Zacher Gábor elmondta, hogy családjában hagyomány az orvosi hivatás választása. Az azonban, hogy ő maga éppen toxikológus lett, a véletlen műve. Mentőorvosként és baleseti sebészként dolgozott hosszú ideig, ám gumiallergiája lett, nem használhatta többé az orvosi kesztyűt. „Nem akartam kutató lenni, mindenképpen továbbra is betegágy mellett akartam dolgozni. Így kerültem a toxikológiára, s azon kevesek közé tartozom, akiknek szerencsés volt a váltás.” Ennek immár tizenhat éve.
A mindenkit érdeklő és aggasztó kérdésre visszatérve a beszélgetés végén Zacher Gábor még elmondta: valóban nem lehet fajsúlyozni a drogok között, és arra sem lehet hivatkozni, hogy rossz társaságba kerül valaki. „Hogy lehet rossz társaságba keveredni? Úgy, hogy elfogadom a társaság értékrendjét, követem a szabályait. A lényeg, hogy tanuljunk meg alkalmazkodni szülőként is a felgyorsult világhoz, a megváltozott körülményekhez, mert csak így tudunk valamelyest lépést tartani a gyerekeinkkel.”
Arra a kérdésre pedig, hogy a sok rossz példa hatása-e, hogy egyáltalán nem iszik alkoholt, a doktor a rá jellemző pikírt stílusban elmondta: „Bármikor csöröghet a telefonom, az olyan, mint a hasmenés, vagy a halál – ha menni kell, hát menni kell.”

A. I.