Homoktovis

Homoktövis, a csodanövény

A MOM Kulturális Központ mellett működő biopiacon hétről hétre találkozhatunk – valamilyen formában – a homoktövissel. A kertekben azonban szinte sehol nem él, pedig értékes terméseihez nem csak vásárlás útján lehetne hozzájutni.

Az ezüstfafélék közé sorolt homoktövis nemzetség összesen csak hét fajt számlál. Ezek közül hat Ázsia keleti felében, főleg Kínában őshonos.
A nálunk egyedüliként ismert homoktövis (Hippophae rhamnoides) elterjedési területe Ázsiától egészen Európa keleti feléig tart. Mivel egyetlen rokona sem él a közelünkben, neve azonos a nemzetséggel. A családba tartozó ezüstfával a legkönnyebb összekeverni, hiszen mindkettő ezüstös levelű bokor, és élőhelyeik is átfedik egymást. Csak a termésük különbözteti meg őket látványosan: az ezüstfa apró olajbogyóra hasonlító, szürke termést nevel, egyetlen hosszúkás, csíkos maggal a közepén, a homoktövis pedig narancssárga bogyót.
Természetes körülmények között a gyenge adottságú, sziklás, homokos talajokon terjedt el az Alföldön és a Kisalföldön. Mindezek után talán meglepő, hogy a természetben a homoktövis védett növény, eszmei értéke tövenként tízezer forint.

Megjelenése

A homoktövis szürkészöld, hosszúkás, keskeny leveleket nevelő évelő bokor. Töve körül sarjak nőnek, ennek következtében gyorsan terebélyesedik, és nagyobb területet is képes elfoglalni. Ezt a tulajdonságát – és mélyre nyúló gyökérzetét – használták ki, amikor talajmegkötésre ültették az alföldi homokon.
Nyúlánk hajtásai sűrű szövedéket képeznek. Apró, jelentéktelen virágai a vesszőkön nyílnak, a szél porozza be őket. Mivel kétlaki növény, ezért a termésérlelés érdekében hím- és nőivarú egyedet is kell ültetni. Augusztustól a termős példányon sűrű fürtökben narancsos színű bogyók érnek, amelyekben egyetlen mag lapul.
Erőteljes gyökérzete és szőrözött levelei miatt jól tűri a szárazságot, talajával szemben igénytelen, de nem kedveli az árnyékos termőhelyet. Kártevők, kórokozók ritkán jelennek meg rajta.

Nevelése

Alapvetően igénytelen növény, amely folyók partján, homokon vagy sziklás vidékeken él. Ebből adódóan a hegyvidék köves talajai sem rettentik el.
Beszerzése nem okozhat gondot, mert a kertészeti árudákban időről időre felbukkan mint dísznövény. Nevelése – igénytelenségéből adódóan – nem jelent kihívást, terméseinek beérésére is bizton számíthatunk minden évben. A városi kertekben elterjedését talán csak tövisei akadályozzák meg.

Haszna

A tibeti medicina kincse, a gyógyító növények királynője, C-vitamin-bomba, a homok aranya. Ilyen és ehhez hasonló címeket lehet találni, ha az ember beüti a növény nevét az internetes keresőbe. Se szeri, se száma a homoktövis értékét hangsúlyozó méltatásoknak.
Nehéz lenne felsorolni minden területet, ahol kifejti jótékony hatásait, csak a legfontosabbak: erősíti az ellenálló képességet, lassítja az öregedést (emellett gátolja a hajhullást és a ráncok kialakulását), védi és táplálja a bőrt, csökkenti a koleszterinszintet, fokozza az anyagcserét, és gyulladáscsökkentésre is jó. Mindezt a kiemelkedően magas C- és E-vitamin-tartalmának, növényi olajainak, mikroelem-tartalmának és több tucat bioaktív hatóanyagának köszönheti.
Nem csoda hát, hogy főleg keleten évezredek óta keresett növény, a népi gyógyászat megkerülhetetlen eszköze. Nálunk néhány évtizede kezdett felfelé ívelni kultusza. Korábban akadtak ugyan kísérletek üzemi méretben történő telepítésére, a behozott szovjet fajták jól is érezték magukat, de a tövises ágakon ülő termések betakarítását nem lehetett nagyüzemi szintre emelni. Nincs gép, amely képes lenne az apró bogyókat kiválogatni és kíméletesen leszedni, a kézi munka pedig még saját fogyasztás esetén is megerőltető lehet.
Történtek kísérletek a terméssel berakott ágak fagyasztására és a fagyott bogyók lepattintására, de ez a módszer sem jelentett átütő sikert (amellett jelentősen károsította a növényeket). A többhektáros ültetvényekből ma már csak néhány kertekbe menekített példány él.

(Barta)