Cseh László a Buborékok ellen
Cseh László volt a Buborék Úszóiskola tanév végi úszóversenyének vendége. A világbajnok, olimpiai ezüstérmes sportoló, túl azon, hogy átadta a két legfiatalabb versenyzőnek járó különdíjat, kemény csatát vívott a medencében az iskola oktatóival és növendékeivel.
A Buborék Úszóiskolában hagyomány, hogy decemberben és a tanév végén a növendékek – akik jelenleg 800-an vannak – hat korcsoportban nagyszabású úszóversenyen mérik össze tudásukat. Idén, a Merkapt cég jóvoltából, Cseh László világbajnok, huszonhétszeres Európa-bajnok, háromszoros olimpiai ezüstérmes és egyszeres bronzérmes úszó volt a vendég.
A neves sportoló adta át a különdíjakat a két legfiatalabb versenyzőnek, Turner Márknak és Baracsi Lénának, valamint hatalmas úszócsatát vívott a Buborék Úszóiskola oktatóival és növendékeivel.
„Cseh László igazi motiváló erő a növendékek számára. Most, hogy élőben is találkoztak az olimpikonnal, láthatják, miért érdemes úszni” – mondta Rétai Gábor, a Hegyvidéki Szabadidősport Központ igazgatója, aki azt is kiemelte, hogy a Buborék Úszóiskola több országos sikereket elérő növendékkel büszkélkedhet.
„Nagyszerű érzés volt Cseh Lászlóval úszni. Tudom, hogy nem teljes erőbedobással küzdött, de azért büszke vagyok magamra, hogy megelőztem. Igaz, ő pillangóban úszott, én meg gyorsban, de akkor is!” – értékelte élete legemlékezetesebb viadalát a tizennyolc esztendős Füzesi Gergely.
A díjátadás után Cseh Lászlóval beszélgettünk.
Emlékszik még az első versenyére?
– Persze! Hatodik lettem, és nem mentem el az eredményhirdetésre, azt hittem, más lett a hatodik, nem gondoltam, hogy én is kapok díjat. Utólag adták oda.
Milyen volt látni azokat a fiatalokat, akiknek az álma, hogy egyszer ők is olyan eredményeket érjenek el, mint ön?
– Nagyon jó érzés, hogy ennyi gyerek eljött! Úgy érzem, ők nem a helyezésnek, hanem a részvételnek örülnek. Nekem is így kellene gondolkodni! Az, hogy versenyzem, már eleve nagy dolog, nem szabad mindig elégedetlennek lenni magammal, ha nem sikerül győzni, vagy érmet szerezni. Ezeknek a fiataloknak a mentalitásából merítek, akik már attól boldogok, hogy versenyezhetnek. Jó volt látni, mennyire élvezték!
Mit szól ahhoz, hogy sokan példaképnek tartják?
– Nagyon jólesik! Próbálok úgy élni és cselekedni, hogy az pozitív példa legyen. Bízom abban, hogy ezek a gyerekek nagyobb kedvet kapnak a sporthoz. Nem feltétlenül az úszásra gondolok, hanem akármire, csak ne üljenek otthon, mozduljanak ki – ez rendkívül fontos! Remélem, olyan élményt tudtam adni nekik, amiből a későbbiekben is táplálkozhatnak, előveszik a nehezebb napokon, és most nemcsak az úszásra, hanem a tanulásra is gondolok, vagy bármi másra. Azért is próbálok ilyen eseményekre elmenni, mert szeretek a nálam fiatalabbakkal találkozni.
Kétszáz vegyesen versenyzett. Milyennek találta a mezőnyt?
– Nagyon kemény csata volt! Ők nyolcan, én egyedül, bevallom őszintén, meglepődtem, hogy ennyi jó úszó van a Buborékban. Az oktatók és a növendékek is fantasztikusan teljesítettek.
Bizonyára már készül a barcelonai világbajnokságra. Mit vár?
– Naponta két edzés, erőfejlesztés meg egy-két nemzetközi verseny, így előtte… Szeretnék jól úszni, remélem, ez összejön majd.
BM