Uj_jatszokert_a_Csermely_ovodaban

Új játszókert a Csermelyóvodában

„Anya, nézd, itt az új játszóterünk!” – mutatta büszkén édesanyjának a Csermely óvoda legújabb kincsét egy négyévesforma kislány, aki társaival együtt most már nem csak a régi hintán és a mászókán játszhat királylányosat, vagy tűzoltósat. Az óvónők és a szülők összefogásának, illetve az önkormányzat segítségének köszönhetően egy új, több mint egymillió forint értékű játszókerttel gazdagodott az intézmény.

„Igaz, hogy csodaszép ez az óvoda, gyönyörű a kert, és megvan annak a szépsége, hogy elbújunk a bokrok közt, ám amikor az oktatási bizottság elnöke kijött körbenézni, megjegyezte, elég kevés a játék a kertben. Sajnos, intézményünknek nagyon szerény a költségvetése, egy ilyen drága fajáték megvásárlása egyenlő a lehetetlennel” – magyarázta Bálint Beáta óvodavezető a Csermely óvoda játszókertjének átadásán. Hozzátette: az új játéknak köszönhetően erősödhetnek a gyerekek, hiszen az teljesen más mozgásformát igényel, mint a már meglévők.
A játszókert hamar belopta magát az óvodások szívébe, alig bírták kivárni a hivatalos megnyitót. Körbenéztek, és amikor úgy érezték, senki nem figyeli őket, ujjaikkal egy pillanatra hozzáértek a csodaszép, akácfából készült „palotához”, amelynek felállításában a Hegyvidéki Önkormányzat nyújtott segítséget.
„Az ember szívét melegséggel tölti el, amikor figyeli, ahogy a gyerekek csüngenek a játékokon. Az önkormányzatnak igen szűkös az idei költségvetése, így a nyári karbantartások mellett egy ilyen drága játékszer felállítása csak a szülők támogatásával tud létrejönni. Részükről ez óriási gesztus, egyben elismerése a pedagógusok munkájának is” – mondta Gilicze Zoltán, az önkormányzat oktatási és közművelődési irodájának vezetője.
„Naponta láttuk, hogy szép a kert, van hinta, felmászó, de nincs készségfejlesztő játék. Elhatároztuk, hogy mi majd összehozunk egyet! Nagyon jó érzés látni a hosszas előkészületek és a munka gyümölcsét” – avatott be minket Botos Tibor, a szülői kezdeményezés főszervezője abba, miért érezték szükségét az összefogásnak.
„Nagyon vártam már az új játszóteret! Tűzoltósat játszunk rajta. A többieknek is tetszik, de láttam, hogy Dénes spárgában ugrott le. Ilyet meg nem szabad, én úgy tudom…” – hadarta futtában Kristóf, aki a „tűzoltóállomásra” rohant, hogy rászóljon a társára. A gyerekek valóban birtokba vették az új játszókertet.

B. Mimi