A_korusom_a_hangszerem1

„A kórusom a hangszerem” - Bartók–Pásztory-díjat kapott Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar karnagya

Zeneszerzők és előadóművészek kaphatják meg az 1984-ben alapított Bartók–Pásztory-díjat, ám az idén Gráf Zsuzsanna vehette át a rangos szakmai elismerést. A Liszt-, Magyar Örökség- és Artisjus-díjas karnagyot lapunk korábban már bemutatta, ezért most életútja helyett arról kérdeztük, mi az, ami szerinte a legfontosabb a zenében.

A Hegyvidék hűséges olvasói korábbi interjúkból emlékezhetnek arra, hogy egészen korán, kisgyerekként elkötelezte magát a zene mellett, már tizenöt évesen felvették a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek tagozatára, és a kezdetben választott zongora helyett a karvezetés lett az élete. Mi az, ami ennyire kizárólagossá tette választásában a zenét?

– Sosem volt kérdés számomra, hogy zenész családba születve a zenével foglalkozzak. Már háromévesen egy ujjammal kikerestem a zongorán a nővérem által tanult zongoradarabokat, és órákig lekötött, hogy megjelenítsem a dallamokat, motívumokat. Tulajdonképpen itt indult el a pályám, ami azóta is töretlenül tart és éltet. Két zeneakadémiai diplomám megszerzése után pályakezdőként felkérést kaptam egy zenei tagozat elindítására a Táncsics gimnáziumban. Amikor pár év múlva felépült a Városmajori Gimnázium, Kálmán Gyula igazgató úr kért, folytassuk együtt a munkát, most már itt. Ő igazi értéktisztelő ember volt, aki nagyon támogatta azt a fajta értékátvitelt, amit a zene és a zene tanítása jelent. Itt alapítottam meg a zenei tagozatos lányokból az Angelica Leánykart, bizony, mindjárt huszonöt éve.

Úgy hallottam, több kortárs zeneszerző kifejezetten az Angelica számára komponál. Ritkaság ez?

– El kell jutni arra a szintre, hogy a zeneszerzők kedvet kapjanak ehhez. Nekem, nekünk számtalan művet írtak, számos ősbemutatót énekeltünk, lemezfelvételt készítettünk például Csíky Boldizsár, Orbán György, Gyöngyösi Levente, Tóth Péter műveiből.

Miért éppen a kortársak alkotásait részesítik előnyben?

– Természetesen nem lehet a modern művekkel kezdeni a zenei nevelést. Reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus és persze Bartók- meg Kodály-darabokon keresztül jutottunk el oda, hogy értsük és élvezzük a kortárs zenét. Kodály módszere örök érvényű a tanításban és a zenei nevelésben! Sajnos, manapság az iskolákban – sokszor a zenei tagozatú általános iskolákban is! – ezt a rendszert egyre gyakrabban kikerülik, értéktelen zenei anyagokon alapuló megoldásokra cserélik fel, mert az látszatra egyszerűbb és könnyebb. Bartók és Kodály szellemiségének nagyköveteként járom a világot, és ezt az igaz értéket közvetítem például Argentínában és Japánban.

Négyévenként újra és újra kicserélődnek az énekkarosok?

– Szerencsére nem, az Angelicában az érettségi megszerzése után is énekelnek a lányok, akik különféle egyetemeken tanulnak a bölcsészettől a zeneakadémiáig.

Erdei Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára a Bartók–Pásztory-díj átadásakor laudációjában úgy fogalmazott, hogy „Gráf Zsuzsanna is a maga készítette hangszer művésze, mely hangszert apránként faragta ki, és finomítja mind a mai napig”.

– A zongorázással szemben, ami végül is magányos előadói műfaj, számomra izgalmasabb élményt jelent élő hangokból kialakítani és megvalósítani a művészetet. Nekem tényleg a kórusom a hangszerem.A_korusom_a_hangszerem2

A Városmajori Gimnázium mellett a Zeneakadémián is tanít.

– Gyakorlatvezetőként húsz esztendeje kapcsolatban állok a Zeneakadémiával, harmadik éve pedig már tanítok is a mesterképzésben. Fantasztikus lehetőségnek tartom, hogy a jövő zenetanárait „megfertőzzem” ezzel a hittel és lobogással, amit reményeim szerint ők majd tovább adnak a következő generációnak.

A. I.