Hegyvideki_varosreszek

Hegyvidéki városrészek - Könyves barangolás a kerületben

Jubileumot megillető keretek között mutatták be a Hegyvidéki Históriák című sorozat nemrég megjelent tizedik kötetét, a Hegyvidéki városrészeket. A filmhíradó-összeállítás rövid időre egy kis nosztalgikus hangulatot is becsempészett a MOM Kulturális Központ kupolatermébe.

Budakeszierdő, Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros, Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy, Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget – az összes XII. kerületi környéket bebarangolhatjuk a nemrég megjelent Hegyvidéki városrészek című helytörténeti kiadvány segítségével (a kötet szerkesztője: Kolléga Tarsoly István történész). Az írásokból sok más mellett kiderül, hogy a hegyvidéken oly népszerű fenyőfák egyáltalán nem őshonosak ezen a tájon, csupán betelepített jövevények; Csillebérc nevének nincs köze a bányászatban használt csillékhez, sokkal inkább a budai hegyekben élő, mondabeli Csile nevű tündérhez; a Kissvábhegynek olyan különleges a mikroklímája, hogy a legmeglepőbb ritkaságok, egyedi virágok is megélnek arrafelé.
A kötetet méltató és annak szerzőjét, Balázs Attilát bemutató Pokorni Zoltán kiemelte: a Hegyvidéki Históriák sorozat eddigi kilenc részének sikere és az érezhető lankadatlan érdeklődés miatt úgy döntöttek, ismét kiírják azt a helytörténeti pályázatot, amely hosszú évekkel ezelőtt sok embert ösztönzött utcája, háza, iskolája, munkahelye múltjának, személyes emlékeinek, családi történeteinek megírására. „Egy arra hivatott zsűri bírálja majd el a beérkező pályaműveket, a legszínvonalasabbak, legérdekesebbek díjazásban részesülnek” – mondta a polgármester, hangsúlyozva: a múlt ismerete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy lakóhelyünk otthonná váljon.
A MOM Kulturális Központban rendezett ünnepélyes bemutatón a közönség részleteket láthatott a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény (amelynek Balázs Attila az igazgatója) mozitörténeti tárlatára készült filmhíradó-összeállításból. Az évtizedeken átszáguldó filmkockák nemcsak a helyi életképeket villantották fel a harmincas évek elejétől, de nyomon követhető volt az is, hogy az idők folyamán miként változtak a tudósításokban használt nyelvi fordulatok.
Az 1932-es híradóban például a rendkívül kemény télről, fákat is tönkretevő hidegről beszámoló riporter még nem kívülről szemlélte az eseményeket, számára a tönkrement növények az „erdeinkben” álltak. A ma túlzónak ható kifejezések akkoriban nem a bulvárt szolgálták („Budapestet a Jóisten igen nagy jókedvében ajándékozta nekünk”), hogy aztán néhány évtizeddel később már a „tőkés kizsákmányolás alól felszabadult dolgozók jól megérdemelt pihenéséről” és az úttörővasút élcsapattá válásáról szóljanak a hírek.
Lapunk hűséges olvasói már bizonyára jól ismerik Balázs Attila most kötetbe szerkesztett írásait, amelyek hasznos kísérői lehetnek egy-egy kiadós hegyvidéki sétának – akár a helyszíneken, akár képzeletben, az olvasólámpa fényénél.

JE