Soha nem látott színészrelikviák
Múzeumba illő, ám ott még sosem látott emléktárgyakat csodálhatnak meg a látogatók a polgármesteri hivatal második emeleti vitrinjeiben: színészlegendák mindennapi használati eszközeit, vagy épp levelezéseik egyes darabjait. A rivaldán túl című kiállítással a hatvanéves Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet mutatkozik be a közönségnek.
A hegyvidékiek kényelmes helyzetben vannak a más kerületekben élőkhöz képest: nem kell messzire menniük, hogy láthassák az egykori hazai filmcsillagok, színészóriások emléktárgyait, magánszférájuk kellékeit. A Stromfeld Aurél úti Bajor Gizi Színészmúzeum tavaly ünnepelte hatvanéves fennállását, most pedig az intézményt működtető Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet eddigi hat évtizede előtt tiszteleg egy új kiállítás a polgármesteri hivatalban. Olyan tárgyakat mutatnak be, amelyeket a nagyközönség eddig nem láthatott, mert valamennyit a múzeum fotó-, kézirat-, színház-, bábtárában és táncarchívumában őrizték.
Rég letűnt időkbe pillanthat be a szemlélő Ruttkai Éva hetvenes évekből származó sminkkészlete, Csortos Gyula XIX. századi fémpipája, Gobbi Hilda lakk levéldoboza, Szeleczky Zita aranyozott szipkája és drágakő berakásos aranyozott ékszerdoboza, Somogyvári Rudolf önarcképe és szemüvege, Rózsahegyi Kálmán pipakészlete vagy éppen Fedák Sári, Bajor Gizi és Jászai Mari levelei révén. „A múlt tárgyai sajátos módon teszik láthatóvá a jelen színházművészetét – fogalmazott a megnyitón Fesztbaum Béla színművész –, hozzájárulva ahhoz, hogy e tünékeny, pillanatra szóló művészet hosszabb életű lehessen az időben.”
Fonti Krisztina alpolgármester a reményét fejezte ki, hogy a kiállítás minél több ember figyelmét felhívja a múzeumra. Emlékeztetett arra, hogy az idén immár hatodik alkalommal adják át a Hegyvidéki Önkormányzat kezdeményezésére létrejött Kaszás Attila-díjat, amely a magyar ajkú színészek méltó szakmai és emberi elismerésén túl a fiatalon elhunyt színművész szellemi hagyatékának ápolását is szolgálja.
A. I.