Elsosegelynyujtas_hoban-fagyban

Elsősegélynyújtás hóban-fagyban

A Normafa népszerűsége töretlen a szánkósok, síelők körében, ám régóta nincs karbantartott és elkülönített pályájuk, de símentés és elsősegélynyújtó hely sincs a balesetet szenvedők ellátására. A gondokról Gyurkó Gáborral, a Budapesti Önkéntes Mentő Egylet vezetőjével beszélgettünk, aki kollégáival együtt minden télen sok sérültet lát el a szabályok nélkül használt, veszélyes lejtőkön.

A síelők legutóbbi, normafai konferenciáján hallhattunk öntől egy beszámolót arról, hogy évek óta önkéntesekkel nyújtanak segítséget a balesetet szenvedő szánkósoknak, síelőknek. Miért önök mentenek?

– Amikor a Normafánál baleset történik, az Országos Mentőszolgálatot hívják, ők pedig rendszerint a mi segítségünket kérik. Csapatunk, a Budapesti Önkéntes Mentő Egylet egy megállapodás alapján körülbelül tíz éve segíti a mentőket, mert a Normafa jelentős része hóban mentőeszközökkel megközelíthetetlen. A mi speciális járműveinkkel – lánctalpas quaddal, motoros szánnal – a nehezen megközelíthető helyekre is gyorsan el tudunk jutni.

A sok baleset miatt nem lehetne biztonságosabbá tenni a normafai pályát?

– Tapasztalataink alapján az elmúlt években megfogalmaztunk néhány javaslatot a terület biztonsága érdekében, a korábbi fenntartó, a Pilisi Parkerdő Zrt. ugyanakkor ezeket nem támogatta. Hiába jár ide sok ezer szánkós és síelő telente, az erdőgazdaság abból indult ki, hogy a terület az erdő része, így a pályafenntartás, a biztonságos szánkózás és síelés körülményeinek megteremtése sem feladata. Pedig néhány igazán egyszerű, minimális intézkedéssel is csökkenthették volna a havas lejtőkön rendszeresen előforduló balesetek számát. Mivel a sízők és szánkósok legtöbbször az elvadult erdő fáival ütköznek – egy-egy fáról szezononként akár hat-nyolc sérültet is leszedünk –, ezért a legveszélyesebb helyeken szalmabálák kihelyezésével számtalan balesetet meg lehetne előzni. Persze, vannak más jellegű esetek is; például a külön pályák hiányában egy területre koncentrálódó szánkósok és síelők konfliktusai miatt időnként a tettlegességig fajuló verekedések sérültjeit kell ellátni. Egyébként az összes téli balesetet vizsgálva megállapítható, hogy a sérültek többsége, nagy számukból adódóan, szánkós és túrázó – negyven esetből átlagosan csak kettőben érintettek a síelők.

Melyek a legkritikusabb időpontok?

– Az első havas téli napok a legveszedelmesebbek! Volt olyan vasárnapunk, amikor délután kettő és fél öt között tizennégy sérültet láttunk el, a nyílt lábszártöröttől a koponyasérültig. Egyszerre hat helyen dolgoztak elsősegélynyújtó kollégáim. Két éve volt egyébként a napi rekord tizenhat sérülttel. Egy jó havas tél összesített hétvégi mérlege negyven-negyvenöt sérült, közülük tíz-tizenöt igazán komoly sérüléssel.

Milyen megoldásokkal csökkenthetnék ezt a drasztikus baleseti statisztikát?

– A balesetek megelőzésében és a sérültek ellátásában is jelentős javulást hozhatna a Normafa rendbetétele. Szabályok, eligazító táblák, biztonságos sí- és elkülönített szánkópályák kellenek. Természetesen olyan gondos gazdával, aki nem menekül a felelősség alól, és hárít folyamatosan, hanem fejlesztéssel, napi jelenléttel ügyel a területre. Rettentő fontos lenne végre egy elsősegélyhely, hiszen most a sérülteket mínusz öt fokban, szakadó hóban látjuk el, és egy törés mellé rossz esetben tüdőgyulladást is összeszednek. Évtizedekkel ezelőtt az egykori Normafa Síházban volt egy szobája a símentőknek, talán ebben a szezonban egy új bérlővel meg tudunk egyezni, aki amúgy tagja az ország egyik legnagyobb mentőcsapatának, a Központi Logisztikai Kutató Mentő Egységnek.

Addig is, amíg nem történik itt átgondolt változás, melyek lennének a legfontosabb, életmentő intézkedések?

– Amíg nem lesz gazdája a területnek, és nem teremtik meg a tömegek biztonságos sportolásának alapjait, nem lesznek sí- és szánkópályák, s nem épül ki melléjük a szükséges kiszolgáló infrastruktúra, addig is lesznek telek, havas napok, amikor szánkósok és síelők lepik el a lejtőket. Szervezetté kell tenni a mentést, elismerni az önkéntesek munkáját, a kritikus helyekre, ha más nincs, szalmabálákat kihelyezni – az természetbarát és nehezen mozdítható –, néhány jól látható részre pedig figyelmeztető táblákat, és hétvégenként folyamatos jelenléttel kezelni a veszélyhelyzeteket. Mi megtesszük azt, amit eddig, de nagyon kellene segítség a terület gazdájától, elsősorban a rendfenntartás miatt is. Azt gondolom, megfér itt sok ember, sport- és természetszerető egymás mellett, ha a szabályok tiszták és érthetők, a terület pedig tiszta és átlátható. Egy budapesti családnak ez a leggyorsabban és legolcsóbban megközelíthető síelő- és szánkózó hely. Ha leesik a hó, megint ezrek lepik el a területet, és elölről kezdődik a „Normafa baleseti szezon”!

sz.