Karate-világbajnok a "mini Aghayev"
Legutóbb márciusban, az Európa-bajnoki győzelme után beszélgettünk Boussebaa Aichával. Akkor elmondta, a legnagyobb álma, hogy egyszer, valamikor világbajnok legyen. Nos, nem kellett sokat várnia. Az idei, Spanyolországban megrendezett karate-világbajnokságon történelmi sikerének köszönhetően először szólhatott a magyar himnusz női karatékáért.
Annak ellenére, hogy a sorsolása egyáltalán nem volt szerencsés, nem talált legyőzőre Boussebaa Aicha a guadalajarai korosztályos világbajnokságon a kadet lányok –54 kg-os súlycsoportjában. A hegyvidéki karatéka ágán voltak a sportág legkeményebb versenyzői. Egy portugál 3–0-ás legyőzése után a második körben az egyiptomi Gaddal került össze.
„Nagyon technikás, nehéz volt rajta fogást találni. Tudtam, az győz, aki tisztább fejjel tud gondolkodni. Kettő–kettes állás után, bírói döntés alapján mehettem tovább” – emlékezik vissza Aicha, az Arashi Karate Sportclub büszkesége, aki ezután egy indonéz lányt 8–0-ra, míg egy svájcit 7–1-re vert.
A végső harcot a szintén nagyon tehetséges francia Bourcois-val kellett megvívnia. Csakúgy, mint az Európa-bajnokságon, most is filmbe illő pillanatokban lehetett részük a nézőknek. A mérkőzés vége előtti másodpercekben a francia lány vezetett 2–0-ra. Nem csoda hát, ha már a szurkolók is lemondtak arról, hogy a magyar lányért szólhat majd a himnusz.
„Meg akartam dobni, de annyira ellenállt, hogy nem tudtam földre vinni. Végig az volt előttem, hogy senki nem veheti el tőlem ezt az érmet. Túl sokat küzdöttem érte... Az utolsó pillanatban, magam sem tudom, hogy honnan, jött a fejrúgás, ami három pontot ért. Így 3–2-re megnyertem a meccset!” – meséli Aicha, akit világszerte, a karatelegenda után szabadon, „mini Aghayevnek” becéznek. A magyar és balkán bajnok, Eb-, stílus-Eb-, valamint vb-győztes fiatal lány most teljes gőzzel a februári Európa-bajnokságra készül, amelyen szintén a maximumot szeretné kihozni magából.
„Interjúkat adok, ismerik a nevem, még ha néha rosszul is írják – mondja nevetve. – De ugyanaz az ember vagyok, aki voltam. Hosszú út és rengeteg munka vár még rám! A világbajnoki cím egyáltalán nem változtatott meg. Ez inkább egy visszajelzés, hogy megéri küzdeni az álmainkért. Ugyanúgy felkelek hajnalban, és elmegyek futni, utána iskolába, majd edzésekre. Kiviszem a szemetet, és elmosogatok, ha anyukám megkér. Most még nagyobb alázat van bennem a karate iránt. Aki nem így áll hozzá ehhez a sportághoz, az nem is igazi karatés.”
BM