Vukán-emlékest a MOM-ban

A tragikus hirtelenséggel elhunyt Kossuth-díjas zongoraművész-zeneszerzőre, Vukán Györgyre emlékező rendezvények sorából kiemelkedett a MOM Kulturális Központ Impressziók című estje november 7-én. A kupolatermet megtöltő közönség nemcsak remek Vukán-kompozíciókat hallhatott a legjobb zenészek tolmácsolásában, de művészbarátok, pályatársak visszaemlékezését, személyes élményeit is a kiváló muzsikusról, az igaz emberről. Az 1969-től haláláig a XII. kerületben élő Vukán György a Hegyvidék díszpolgára volt, míg szülővárosa, Kőszeg posztumusz tisztelte meg ezzel az elismeréssel.
Az emlékesten megjelent Pokorni Zoltán polgármester és az önkormányzat több vezetője is. Fonti Krisztina alpolgármester beszédében meghatottan mondta el, milyen nagyszerű művészt és embert ismert meg Vukán György személyében, akinek játékát többször is élvezte a Mezzo étterem hagyományos hétfő esti programjában. A megjelentek számára igazi meglepetést és döbbenetes élményt jelentett annak a néhány perces beszélgetésnek a levetítése, amelyet Vukán György éppen a MOM színháztermében áprilisban adott koncertje előtt rögzített a Duna Televízió stábja a Kultikon című kulturális magazin számára.
Juhász Előd zenetörténész a művészvilág jelentős képviselőivel beszélgetett, akikkel a rendkívül sokoldalú Vukán György munkakapcsolatba került hosszú pályája során. Markó Iván táncművész arra emlékeztetett, hogy még vár rá egy nagy feladat: Vukán 1956-os forradalom emlékére írott oratóriumának a színpadra állítása.Gyémánt László festőművészt több mint ötvenéves barátság fűzte a zeneszerzőhöz, aki számos tárlata megnyitóján játszott és életének nehéz szakaszaiban emberségével óriási támaszt nyújtott számára. Egyik festményén zongorázás közben, jellegzetes mozdulatában örökítette meg barátját – a kép látható volt az emlékesten.
Természetesen egy ilyen esemény elképzelhetetlen zene nélkül. Vukán György legismertebb formációjának, a Creative Art Triónak két művésze, Berkes Balázs bőgős és Balázs Elemér dobos játszott a beszélgetések közben. Az elárvult zongoraszéket előbb ifj. Szakcsi Lakatos Béla, majd Elemér öccse, Balázs József foglalta el. Szakcsi szívszorító interpretálásában hallhattuk Vukán Last Message (Utolsó üzenet) című kompozícióját, Balázs József pedig az elhunyt nővérének dedikált Marát adta elő.
Ligeti András karmester arról beszélt, hogy Vukán György a zene minden területén otthonosan mozgott. Emlékeztetett Gershwin-interpretációira, zongoraversenyére és különösen a II. János Pál pápa tiszteletére írott miséjére, amit a Vatikán is nagy elismerésben részesített.
Balázs Elemér, aki huszonhárom évet töltött a Creative Art Trióban, felidézte azt a pillanatot, amikor – szinte elhinni sem merte – a nagy tekintélyű művész a partnerévé fogadta. Vukán a mestere, jó barátja, emellett családtagja is volt, olykor még a karácsonyt is Balázs Eleméréknél töltötte.
Berkes Balázs és Vukán György együttműködése szinte példátlan a zene világában, csaknem ötvenkét évet ölel fel. A bőgős kötetlenül mesélt erről a hosszú barátságról és munkakapcsolatról, amit az is megkönnyített, hogy párpercnyire laktak egymástól. Bemutatta a közönségnek a kőszegi oklevelet, amelyet ő hozott fel a nyugat-magyarországi városból.
A korábban játszott két Vukán-ballada után egy lendületes kompozíció következett a Creative B Trió előadásában, mert a két Balázs testvér és Berkes Balázs ezen a néven folytatja a zenélést. A JCK (Jó Cigányok Klubja) Vukánnak a pesti roma jazz-zenészekhez fűződő őszinte barátságáról és nagyrabecsüléséről szól. (Szakcsi Lakatos Bélával folytatott négykezes játéka a hazai jazz egyedülálló produkciója marad.)
Vukán György kedvencei közé tartozott Chopin, akinek muzsikáját saját albumon is feldolgozta. Az emlékesten Balázs János mesteri tolmácsolásában hallgathattuk meg a G-moll balladát. A zongoraművész is meleg szavakkal emelte ki Vukán őszinteségét, nyitottságát és emberségeses megnyilvánulásait.
Az est zárásaként ismét ifj. Szakcsi ült a zongorához, a bőgőnél pedig a hazai jazz egyik legnagyobb ígérete, Pecek Lakatos Krisztián váltotta Berkes Balázst. Vukán György egyik kedvencét, a Bye Bye Blackbird sztenderdet játszották el, ami az emlékezetes áprilisi koncert záró darabja is volt. A program után pogácsára és egy pohár borra invitálták meg a közönséget, ami módot adott egy kis beszélgetésre, a nagy művészre való emlékezésre, hiszen az elmúlt évtizedek során a jelenlévők mindegyike találkozott valamilyen formában Vukán György művészetével.

Márton Attila