Az_osz_csendes_pompaja1

Az ősz csendes pompája

A környezetünkben élő növények nagy része látványos változáson megy keresztül mostanában. Leveleik előbb kiszínesednek, majd lehullnak. De miért, s milyen folyamatok idézik elő és szabályozzák ezeket a változásokat?

A mérsékelt égövi fás szárú növények – legyenek csenevész cserjék vagy hatalmas fák – ősszel elvesztik lombjukat. Ez a folyamat több egyszerre ható tényező eredményeként zajlik le.
Ha nem hullanának le a levelek a hó súlya alatt, valószínűleg ágak törnének le, vagy az egész fa kidőlne. Hó nélküli időszakban pedig a gyökerek a fagyott talajból nem tudnák megfelelő ütemben pótolni a levelekből folyamatosan párolgó vizet, így a növény egyszerűen kiszáradna.
A levélhullás oka a levelekben felhalmozódó és nem szükséges anyagok eltávolítása is. A növényben keringő nedvekben oldott ásványi anyagok vannak, amelyek azonban nem tudnak elpárologni, így visszamaradnak a levél szöveteiben. Az egyre több maradéktól csak úgy szabadulhat meg a növény, ha az egész levelet elengedi. Ami pedig a lombkoronában felesleges, az a talajra hullva értékes tápanyag lesz a következő tavasszal. (Ugyanezek az okok az örökzöldeknél is jelentkeznek, csak ott vagy hatékonyabb védekezés alakult ki – például a kiszáradás ellen védenek a kis felületű tűlevelek –, vagy a folyamat nem látványosan, egyszerre, hanem egész évben zajlik le.)Az_osz_csendes_pompaja2A szárazság miatti levélhullás nem csak ősszel figyelhető meg. Forró nyarakon, vagy a vadgesztenyefákat károsító aknázó molyok elszaporodása következtében már a nyár derekán kialakulhat olyan szárazság, ami a növényt a levelek lehullatására készteti.
A levelek színét elsősorban a zöld színanyag, a klorofil határozza meg. Emellett a sárga xantofill, a narancsszínű karotin és a pirosas antociánok is jelen vannak a levelek szöveteiben, de kisebb mennyiségük miatt nyáron nem láthatók. Ősszel aztán, amikor a hideg idő hatására a klorofil bomlásnak indul, a többi anyag is láthatóvá válik, elszínezve a leveleket.
A színeződés üteme, mértéke az időjárástól és a növény sajátosságaitól is függ. Az égerfák és a füge például zölden hullajtják le leveleiket. A vadszőlő a kerület számos pontján feltűnhet ilyenkor, mert gyönyörű, sötétvörös színt ölt, de ilyenkor izzik a galagonya és az erdőkben a som is. A bükk, a dió vagy a liliomfa jellemzően sárgára színezi levelét, és a sort még sokáig lehetne folytatni. A sárga színnek egy további jótékony hatása is van: vonzza a kártevőket. A növény a levéllel együtt szabadul meg ezektől.Az_osz_csendes_pompaja3A lombszíneződés a kertészek számára fontos kérdés, hiszen ez adja a kert őszi díszítőértékét. Sok fajtát kifejezetten amiatt nemesítenek, hogy a virágokban szegényebb hónapokban is legyen miben gyönyörködni a kertben.
A levelek az anyagcsere-folyamat fontos szereplői, ezért szoros kapcsolatban vannak az ágakkal és azokon keresztül a növény nedvkeringésével. Ha letörünk egy levelet, csillogó vízcsepp, vagy sűrűbb, akár tejszerű nedv jelenik meg a sebfelületen.
Egy levél elvesztésénél a növény képes túlélni a folyadékveszteséget és megvédeni a sebhelyet a kórokozóktól, de ha az egész lombkoronában egyszerre történne ugyanez, bizonyosan belepusztulna. Ezért a levelek lehullása előtt az értékes anyagok visszavándorolnak a növény áttelelő részébe, és egy növényi hormon hatására a levél és az ág elszigetelődik egymástól. Az így előkészített levelek aztán egy lágy, őszi szellő hatására már nyugodtan leválhatnak, a helyükön maradó hegszövet gondoskodik a növény védelméről.
Szerencsére a kertésznek, vagy a kerület színpompás sétányait járó környékbelieknek nem kell ismerniük ezeket a néha bonyolult folyamatokat ahhoz, hogy gyönyörködhessenek az ősz csendes pompájában. Ez az időszak, ami – ha az időjárás kegyes – akár november közepéig is eltarthat, a színes levelet gyűjtő óvodásoktól a fasorok között buszon hazafelé utazókig mindenkit megörvendeztet.

(Barta)