Az_eleteros_cserszomorce

Az életerős cserszömörce

A cserszömörce bokrai valószínűleg már a Hegyvidék benépesülése előtt is itt pompáztak a sziklás domboldalakon. Életerejét jelzi, hogy kitűnően viseli a száraz, aszályos időszakokat és a forró nyarat is. Mindezek mellett a mai napig használt gyógyszeralapanyagokat is ad.

A szömörcefélék családjába mintegy 600 növény tartozik. Főleg trópusi, szubtrópusi fák alkotják a rokonságot, amelynek legismertebb fajai a mangó, a pisztácia vagy a kesudió. A mérsékelt övben a családnak csak kevés faja él meg. Nálunk a mindössze két fajt számláló cserszömörce és a jóval népesebb, észak-amerikai ecetfa nemzetség képviselői fordulnak elő.
A Kelet-Európától egészen Kínáig elterjedt cserszömörce az északi félteke melegebb tájainak növénye. Hazánkban a meleg, déli kitettségű lejtőket szereti, ahol a köves talaj felmelegszik, és nem árnyékolnak nagyobb fák. Rendszerint tölgyekkel – főleg a molyhos tölggyel – alkot laza társulást.
A növény könnyen felismerhető minden évszakban. Tavasszal főleg kerekded, szépen erezett levelei segítenek az azonosításban. Nyáron a füstbokor és parókafa társneveket is egyértelműen megalapozó laza virágzat jellemzi.
Júniustól nyílnak a szerény megjelenésű, sárgás virágok, ám a növényen sokkal feltűnőbb a virágbugákat körülvevő, laza, piszkosfehér vagy rózsaszínes, tollas szövedék, ami a meddő virágokból alakul ki. A virágok nyílása után is megmarad ez a sajátos bunda, akár egészen az ősz elejéig. Ekkor átadja helyét a bokor következő feltűnő díszének, a mélyvörösre színeződő lombozatnak. Az erezet mintáját megőrző, szépen színeződő lomb sok esetben még hetekig a bokron marad, mielőtt lehullna.
A cserszömörce nevelése nem jelent különösebb kihívást, hiszen vadon is előforduló növény. Ritkán támadják meg kártevők, és metszeni is pusztán az alakítás érdekében szükséges. Öntözni csak a nyári forróságban szabad, mert több kárt tehet a növényben a talajban pangó víz, mint az időszakos szárazság.
A három-öt méter magas, terebélyes bokor önmagában nem elég tetszetős, de például sziklakertek, ágyások mögé ültetve szép hátteret ad a színes virágoknak, miközben maga is hozzájárul az összképhez. Szaporítani a legyökerező hajtások leválasztásával, vagy magvetéssel lehet, ám mivel a kertészetekben megvásárolható, nem érdemes vesződni az elhúzódó magneveléssel.
Az árudák kínálatában az alapfaj mellett nemesített változatokat is lehet találni. A legnépszerűbbek a rózsaszínes, pirosas vagy sárgás lombú változatok, amelyek azonban az alapfajnál igényesebbek, kevésbé ellenállók.
A cserszömörce régóta elismert gyógynövény is. A tavasszal, nyár elején szedett levelekből kivont anyagok gyulladáscsökkentő, baktériumölő hatásúak, amit főleg ínygyulladás kezelésére szoktak használni. Sok ma gyártott szájvíznek is a cserszömörce adja a hatóanyagát. A szárított levélből teát is készítenek az emésztőrendszeri fertőzések kezelésére.
Mindemellett, a nevéből adódóan, régen a tölgymakkokkal együtt bőrcserzésre is használták, innen a cserzőfa és tímárfa elnevezések. A cserszömörce termésének őrleményét vízben feloldva sárga festékanyagot lehet nyerni, amivel hagyományosan főleg kelméket és gyapjút színeztek.
A hegyvidék erdős területein is elszórtan előforduló, ellenálló bokor olyan helyeken is megél, és szépen díszít, ahol kevés más dísznövény marad meg. Ennek köszönhetően például az autópályákat szegélyező rézsűkön sok helyen meg lehet figyelni.

(Barta)