Zamia_es_zamilokulkasz1

Zámia és zamiokulkasz

A két növény neve a megjelenésük hasonlóságára utal, de hibát követ el a szobakertész, ha a gondozás során ebből a felületes azonosságból indul ki. Az ápolás során ugyanis markánsan megjelennek a különbségek.

Zamiokulkasz

Az utóbbi időben hatalmas népszerűségre tett szert a Zamioculcas nevű dísznövény, amely Kelet-Afrikából érkezett. Viszonylagos igénytelenségével és megjelenésének hideg eleganciájával eleinte az irodákban és középületekben találta meg a helyét, de mára a lakásokban is elterjedt.
A kontyvirágfélék közé sorolt nemzetségének egyetlen fajaként él, neve – a megjelenés hasonlósága alapján – a zámiához közelíti. Gyors hazai karrierét a névadás nem tudta követni, így nincs becsületes magyar elnevezése (a latin nemzetségnév magyaros átírásával szokták illetni). A virágboltokban a tudományos nevén vagy becézve, zamiként emlegetik.
A zamiokulkasz lágy szárú növény, vaskos föld alatti gyöktörzzsel rendelkezik. Bár örökzöld, a szárazabb időszakokban – szobában is – lehullathatja levelét. A gyöktörzsben tárolt nedvesség miatt azonban ilyenkor sem szenved komoly károsodást egy idősebb tő.
Levelei a föld színétől erednek, párosan szárnyaltan összetettek, és akár 50-60 centi magasságúak is lehetnek. A levéllemezek fényes felületűek, világoszöldek, idősebb korukra sötétednek.
A növény szobában is virágzik, ilyenkor a gyöktörzsből közvetlenül fejlődik a vaskos virágszár, a torzsavirágzat és az azt körülvevő, nem túl dekoratív zöldessárga vitorla. A zamiokulkasz gyöktörzse az értékes nedvességet méreganyagokkal védi, amit az afrikai törzsek különböző szerekben gyomorbajok gyógyítására és hallucinogének előállítására használnak. A növény egyébként mérgező, sőt nagyobb mennyiségben elfogyasztva akár halált is okozhat.
Trópusi származása miatt kedveli a meleget. Lakásban tartva sosem lehet számára túl meleg, viszont a 15 °C alatti hőmérsékletet nem viseli el, ezért a téli szellőztetésekkel vigyázni kell. Kifejezetten árnyéki növény, nem igényli a közvetlen napot, sőt károsodhat is egy napsütötte ablakban. Viszont a szoba sötétebb sarkaiban is szépen fejődik.
Talajával szemben nem igényes, elég akkor átültetni, ha a gyöktörzsek már teljesen kitöltik a cserepét, amely viszont lehetőleg lapos legyen. Inkább ritkábban és kevés vízzel locsoljuk, mert a szárazságot jobban viseli, mint a pangó vizet. Kéthetente érdemes tápoldatozni, de a többi szobanövényhez képest hígabb oldatot készítsünk neki.
A fényes zöld leveleket évente kétszer portalanítsuk puha kendővel. Levélfényt ne használjunk, mert bár szépek lesznek a levelek, a légcserenyílások eltömődnek, és azt megsínyli a növény.
Az egészséges zamiokulkaszt ritkán támadják meg kártevők, kórokozók. Túlöntözés esetén gyökerei rothadhatnak, illetve a hűvös helyen álló tövek gyenge levelein kártevők jelenhetnek meg. Zamia_es_zamilokulkasz2

Zámia

A görög fenyőtoboz szóról elnevezett zámia a cikászfélék ősi csoportjának tagja. Mintegy ötven fajt számláló rokonsága Amerikában őshonos.
A nálunk főleg botanikus kertekben elterjedt, de ritkán a kertészeti árudákban is kapható, pálmaszerű felépítésű növény levelei hasonlók a fent ismertetett fajhoz, de nem fényesek és nedvdúsak, sokkal inkább száraz, merev benyomást keltenek. A kifejezetten lassan fejlődő zámia lehulló levelei nyomán lassanként alacsony, egyenes törzs képződik, amelynek tetején koronaként ülnek a friss levelek. Kétlaki, virágai tobozszerűek, ősi jegyeket hordoznak.
A növény gondozása hozzáértést igényel. Kedveli a meleg, napos helyet és a rendszeres öntözést. Sötét szobában levelei megnyúlnak, elvesztik díszítőértéküket.

Ritkán kell átültetni, mert lassan fejlődik, de meghálálja, ha a teraszon napfürdőzhet a nyári hónapokban. Kártevők, kórokozók nem veszélyeztetik.

B. I.