Hortenzia, a növényvilág kaméleonja
Hegyvidéki kertjeinkben ritka vendég a hortenzia, pedig őshazájában a miénkhez hasonló élőhelyeket népesít be. A növényvilág kaméleonjának is tartják változatos virágszíne miatt, amit a kertészek saját kedvük szerint meg tudnak változtatni. Bokrai edényben is nevelhetők, így annak sem kell lemondania róla, aki az erkélyre, teraszra keres látványos dísznövényt.
A latin kert szó származékaként hortenziának nevezett növénynek nincs is igazi magyar neve. Sokan a tudományos név alapján hydrangeának nevezik, ami vízzel telt edényt jelent, és a növény magházára utal.
A nemzetségnek mintegy hetven-nyolcvan faja ismert, ezek az északi féltekén, Ázsiában és Amerikában élnek. Nálunk két faja – és azok számtalan hibridje – terjedt el. A színes virágokat nevelő kerti hortenzia Japánból került az öreg kontinensre, a fehér virágú, szerényebb megjelenésű cserjés hortenzia pedig amerikai növény.
A kerti hortenzia erőteljesen fejlődő cserje, néhány év alatt embermagasságúra nő. Fásodó hajtásai fűrészes szélű, sötétzöld leveleket tartanak. A levelek ősszel szépen elszíneződnek, majd lehullnak. Az ágak végén nyár derekán nyílnak az egyenként szerény virágok, amelyek bugavirágzattá állnak össze. Az akár futball-labda méretű virágzatok meddő virágokat is tartalmaznak, ezek színes csészeleveleikkel járulnak hozzá a tetszetős összképhez.
Mivel a fajt már az európai karrier előtti évszázadokban is nemesítették a Távol-Keleten, mára sok ezer változata alakult ki, gyakran egymástól egészen eltérő megjelenéssel. A szirmok színe a fehértől a rózsaszín megannyi árnyalatán át egészen a kékig változhat.
A növény szereti az üde, tápanyagban gazdag talajt, ami a Hegyvidéken csak némi segítséggel biztosítható. A természetes talajok jó vízelvezető képessége azonban kifejezetten kedvez a hortenziának, mert megóvja a növény gyökérzetét. Az öntöző-automaták korában már nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a mindennapi locsolás, amit a hortenzia – különösen a növekedési és virágzási időszakában – elvár.
A talaj összetételére is érdemes figyelmet fordítani, a növény a virágai színével jelzi annak kémhatását. Savanyú talajon a virágok kékes árnyalatúak. Ha némi mésszel semlegesítjük a kémhatást, akkor rózsaszínűvé színeződnek. Sokkal gyakoribb azonban, hogy a talaj már eleve meszes, ilyenkor az öntözővízhez kevert timsóval savanyíthatjuk kissé, ezáltal a virágok színét a kék felé tolhatjuk. Legkönnyebben a fenyők alatt lehet a hortenziának megfelelő, tartósan savanyú talajt találni.
A fák alatti termőhely más szempontból is megfelel a növénynek, mert a tűző nap helyett a félárnyékot részesíti előnyben. A fiatal tövek érzékenyek lehetnek a kemény téli fagyokra. Az idősebbek elviselik teleinket, esetleg különösen hideg években visszafagynak hajtásaik, amit lombtakarással előzhetünk meg. Metszést nem igényel, a kártevőkkel szemben ellenálló.
A cserjés hortenzia nagyobb, de lazább szerkezetű bokrot nevel, mint kerti rokona. Virágai is lazább bugában nyílnak, és fehérek. Gondozása hasonló, bár a hideget és a szárazságot is jól viseli. Virágzására július és szeptember között lehet számítani, ekkor a viráglabdák több hullámban nyílnak.
A hortenziák szaporítása nem tartozik a legkönnyebb kertészeti feladatok közé, de beszerzésük általában nem okoz gondot. Tavasszal több változatot is kínálnak a kertészeti árudák, a kisebb termetű és edényben is nevelhető fajtákat is meg lehet találni ilyenkor. Ezek esetében szintén ajánlatos gondoskodni a rendszeres öntözésről.
Ősszel a cserép védett helyre költöztetésével biztosíthatjuk a legkönnyebben a fagyvédelmet. A néhány éves cserjék lehajló ágaikkal szinte eltakarják edényüket, így különleges látványt nyújtanak akár teraszon, erkélyen, akár a kertben elhelyezve.
(Barta)