Szűz Máriás zászlók
Bíró Aurél történész Szűz Máriás zászlók című fotóválogatásával találkozhatnak az ügyeiket intéző hegyvidékiek a polgármesteri hivatal folyosógalériáján. Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódó tárlat egy vándorkiállítás, amely most tért vissza a kiindulópontjára.
Az Ars Sacra Alapítvány három kurátorasszonya egy évvel a 2007-es városmisszió sikere után, azon felbuzdulva döntött úgy, közelebb hozza egymáshoz Budapest különböző vallású és világnézetű lakóit azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a művészeti ágakon belül felszínre segítse és népszerűsítse a szakralitást.
A Kulturális Örökség Napjaival egy időben, minden év szeptemberében számos helyszínen megrendezett kulturális esemény misszióját Fonti Krisztina alpolgármester méltatta az önkormányzat épületében látható kiállítás megnyitóján: „Önként vállalt feladat ez a részükről, aminek a célja, hogy a műalkotásokban rejlő szépséggel próbálják megszólítani a hétköznapokban megfásult, elfáradt embereket, és valamilyen módon a valódi értékekhez közel vezetni őket. Úgy gondolom, mai világunkban ez különösen fontos, amikor annyi ürességgel, talmi csillogással vagyunk körülvéve.”
Bíró Aurél tárlata kapcsán az alpolgármester elmondta, hogy a Hegyvidéken élő történész a szakrális témákon kívül az 1919-es Tanácsköztársaság vörös diktatúrájának bázishelyeit kutatja, különös figyelmet fordítva a XII. kerületi helyszínekre és az itt történt borzalmakra. A közeljövőben várhatóan egy kiadványa is megjelenik ezzel kapcsolatban, amit támogatni szeretne az önkormányzat.
„Először Szűz Mária ábrázolása fogott meg. A zászló iránti érdeklődésem később jött létre, ugyanis észrevettem, hogy nagyon kevesen foglalkoznak ezzel, alig kap publicitást Magyarországon. Ez egy vándorkiállítás, amely visszaért a kiindulási pontra, 2007-ben még Pokorni Zoltán polgármester nyitotta meg a MOM Kulturális Központban” – osztotta meg a közönséggel a tárlat történetét Bíró Aurél.
Dr. Pandula Gyula történész, egyetemi docens elmondta: „Nagyon érdekes annak a vizsgálata, hogy kik használtak zászlót. Egy nagyon markánsan, jól elkülönülő rész a mindenkori csapatzászló, amely adott esetben a saját dicsőséget, az ellenségtől elvett zászló pedig hadi trófeát jelképez. Mindig elgondolkodom azon, hogy mi a pogány törököktől vettünk el zászlókat, és azok itt megmaradtak. Tavaly kutattam Isztambulban, ahol megvan a miénk.”
Végezetül Bíró Aurél és Fonti Krisztina is reményét fejezte ki, hogy a fotók minden szépre és jóra nyitott embert megérintenek majd.
(bm)