Föld és ég összeért

A Magyar Örökség és Junior Prima-díjjal kitüntetett Angelica Leánykar nagyböjti hangversenyt adott a Városmajori Gimnáziumban, ami egyben huszonöt éves, jubileumi évadjának első koncertje is volt.
„Egy boltostól hallottam, hogy boltot nyitni könnyű, nyitva tartani annál nehezebb” – mondta köszöntőjében Pokorni Zoltán. Az est fővédnöke hallatlan érdemnek nevezte, hogy az Angelica karnagya, Gráf Zsuzsanna a művészet erejével képes megfogni az „angyalokat”, akik közül sokan több tíz éve tagjai a kórusnak. A polgármester kiemelte, hogy a Hegyvidéken több középiskolának van iskolai kórusa, de – ahogy fogalmazott – „olyan önmagában is életre kelt zenei közössége nincs, mint a Városmajori Gimnáziumnak”.
A leánykar nívós díjakat és versenyeket nyert, számos televíziós és rádiós felvétel készült a kórussal, tagjai szinte bejárták a világot, legutóbb Párizsban koncerteztek. „Bevallom, régóta nagy szerelmem az Angelica, és ez nem véletlen – mondta Juhász Előd zenetörténész. – Rádiós és televíziós szerkesztőként szinte velük éltem. Nagyon szép dolog, hogy iskolai környezetben találkozhatunk ilyen csodákkal. Remélem, dalaikkal még sokáig zengetik majd ezeket a falakat.” Az est házigazdája szerint „a föld és az ég összeér”, amikor az „angyalok” dalra fakadnak.
Ezt a közönség is átélhette, amikor a leánykar Cserna Ildikó és Megyesi Schwartz Lúcia operaénekesek, valamint a Budapesti Vonósok Kamarazenekar közreműködésével Giuseppe Verdi Laudi alla Vergine Maria és Giovanni Battista Pergolesi Stabat Mater című művét adták elő. Mindemellett megható pillanatoknak is tanúi lehettünk. „Amikor Kálmán Gyula egykori igazgató felépítette a kórust, azt mondta, hogy »Zsuzsa, ez a maga szentélye«. Köszönettel tartozom édesanyámnak, aki most is itt ül, nem volt olyan pillanata az életemnek, amikor ne lett volna mellettem, és édesapámnak is, aki már nem lehet közöttünk – mondta könnyeivel küszködve Gráf Zsuzsanna. – Iván László volt rektor, ha panaszkodtam, hogy nehezen bírom, mindig visszafogott, és azt mondta: az erő bennem van.”

B. M.