Advent_a_varakozas_ideje3

Advent, a várakozás ideje

Advent a karácsonyt bevezető, körülbelül négyhetes ünnepi időszak. Elnevezése a latin adventus Domini kifejezésből származik, jelentése: „az Úr eljövetele”. Az András-naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól karácsonyestig tart, vagyis négy vasárnapot foglal magába.
A keleti egyházak az ősi hagyományt megőrizve két héttel korábban kezdik a karácsonyi előkészületeket, így az ortodox advent hat hétig tart. Advent első vasárnapja – amely tehát november 27. és december 3. közé esik – nemcsak a karácsonyi időszak első napja, de az egyházi év kezdete is.

Bűnbánat és öröm

Az adventi időszakban a hívők a kis Jézus megszületésére készülnek. Ám Krisztus eljövetele szimbolikus értelmű is; advent négy vasárnapja Krisztus négyféle eljövetelének jelképe, ahogy Bod Péter 18. századi egyházi író is magyarázza: „Krisztusnak négy adventussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és azt megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.”
A várakozás reménykedő hangulatát a bűnbánat és az öröm határozza meg. Régebben szigorú böjtöt tartottak ezekben a hetekben, az utóbbi időkben a böjt leginkább csak december 24-re korlátozódik, amiért ezt a napot karácsony böjtjének is nevezik.
Az adventi idő középkorból származó hagyománya a hétköznaponként tartott hajnali roráté mise, amely nevét az imádság latin nyelvű kezdő szavairól kapta: „Rorate, coeli” (Harmatozzatok, egek). Ugyancsak az időszak bűnbánati jellegére utal a katolikus és evangélikus templomokban uralkodó lila szín. A katolikusoknál a pap violaszín öltözékben misézik, és az oltárról is eltűnik a szokásos virágdíszítés, advent harmadik vasárnapját kivéve, amikor a bűnbánat lila színét az öröm rózsaszíne váltja fel. Emiatt nevezik ezt a napot rózsaszín vasárnapnak is.Advent_a_varakozas_ideje1A várakozás, a karácsonyi ünnep közelsége természetesen nem marad a templomok falai között. Az emberek ilyenkor üdvözlőlapokat küldenek egymásnak – bár ezt a szokást az utóbbi évtizedben kiszorítani látszanak az infokommunikációs karácsonyi jókívánságok –, a cégek, iskolák és egyéb közösségek advent idején tartják karácsonyi ünnepségeiket.
Nemcsak a templomokban, de az utcákon, tereken is megjelennek a betlehemek, a betlehemi istállót ábrázoló installációk, amelyek már advent idején karácsonyi hangulatot árasztanak. A betlehemállításban élen járnak a Hegyvidék közösségei. 

Hiedelmek, népszokások

Az adventi népszokások csak kisebb részben kapcsolódnak az időszak vallási tartalmához. Persze a mulatozásra okot adó alkalmakat (például a házasságot) máskorra halasztották, a mondás szerint is: „András zárja a hegedűt”. Erdélyben sok helyütt a roráté alatt be kellett zárni ajtót, ablakot, különösképp az ólakat és istállókat, nehogy a boszorkányok a harangszó elől menekülve besurranjanak, és megrontsák a háziállatokat.
Szintén a rorátéhoz fűződő szokás, hogy a lányok harangszókor mézet ettek, hogy édes nyelvükkel férjet tudjanak magukhoz édesgetni. András-, Borbála- és Luca-nap környékén igen elterjedtek a legkülönfélébb szerelmi varázslások, amelyeknek visszatérő eleme a böjt, valamint a megálmodott jövendőbeli. Somogyban a lányok egész nap csak három szem búzát ettek, mindössze három csepp vizet ittak, és az éjjel megálmodták, ki lesz a férjük. Szokás volt a lányok között advent idején gyümölcsfaágat vízbe tenni: ha karácsonyra kizöldült, az annak a jele volt, hogy a lány farsangkor férjhez megy.
Egy-két héttel karácsony előtt kezdődött a szálláskeresés, vagy más néven szentcsalád-járás. A bibliai történet szerint ugyanis Máriának és Józsefnek nem jutott hely a betlehemi szálláson, ezért voltak kénytelenek egy istálló jászlába fektetni a csecsemő Jézust. A szokás szerint összetársult néhány asszony vagy család, és karácsonyestéig, naponta felváltva, felkeresték egymás otthonát. „Szállást keres a szent család” köszöntéssel érkeztek, és a magukkal hozott, szent családot ábrázoló képet alkalmi kis házi oltárra tették, majd letérdelve imádkoztak előtte – így szándékozta jóvátenni a nép a betlehemiek mulasztását. Advent_a_varakozas_ideje2

Koszorú és naptár

Advent jelképes, a fény közeledtét megjelenítő rekvizituma az adventi koszorú. Alig néhány évtizedes, protestáns eredetű szokás, de egyre népszerűbb, hogy a négy adventi hét jelképeként minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk az örökzöldből, fenyőágakból font koszorún. A gyertyák színe általában lila, kivéve a harmadik vasárnapra utaló rózsaszínű gyertyát.
Adventi koszorút előbb főként templomokban, gyakorta a csillárra függesztve lehetett látni, az utóbbi időben azonban egyre több család adventi asztalát díszítik. A növekvő láng motívuma hanukka gyertyáira emlékeztet, csakúgy, mint azok a piramis alakú, többnyire elektromos égőkkel világító gyertyatartók, amelyek újabban karácsony idején megjelennek az ablakokban.
Szintén a huszadik században keletkezett, Németországból elterjedt szokás az adventi naptár. Eredetileg a karácsonyt türelmetlenül váró gyermekek számára találták ki, hogy advent minden napjára jusson egy kis meglepetés – általában csokoládé, de lehet egyéb apróság, vagy akár szöveges üzenet.
A kalendáriumok változatos anyagból és formában fellelhetők, a csokoládégyárak termékei mellett egyre népszerűbbek a házi készítésűek. Az adventi naptár szépen szimbolizálja az ünnepi időszak lényegét, a várakozást, hiszen ilyenkor nem csak a gyerekek számolják a napokat…

Porogi András


Adventi vásár

Manapság az adventi idő kezdetét leginkább a városok utcáin, terein megjelenő árusokról lehet észrevenni. Az adventi vagy karácsonyi vásár a nagyobb városokban már száz évvel ezelőtt is szokásban volt, ám az utóbbi évtizedekben egyre korábban kezdődik, és egyre nagyobb méreteket ölt. A bódékban, pavilonokban, utcai árusítóasztalokon karácsonyi kellékek kaphatók: karácsonyfadíszek, gyertyák, csillagszórók, alkalmi mintájú csomagolópapír, színes szalagok, kézműves termékek és mindenféle olyan áru, ami megfelelhet ajándéknak. A város nagyobb tereit, egyes autóparkolókat, a piacok környékét birtokba veszik a karácsonyfaárusok. Megjelennek az utcán a halárusok is. A boltok nyitva tartása megváltozik; az utóbbi évtizedekben a két utolsó adventi vasárnap, ezüst- és aranyvasárnap a vásárlás jegyében telik. Az üzletek kirakataiban karácsonyi dekoráció jelenik meg, a főbb útvonalakat színes lámpafüzérekkel ékesítik, a városok központi helyein karácsonyfát állítanak. A vásárlás kellemes atmoszférája nyilvánvalóan jót tesz a forgalomnak is: a hangszórókból karácsonyi muzsika szól, és az utcai vásárlás kényelmetlenségeit enyhítheti a sülő kolbászok, a kürtőskalács vagy a forralt bor fűszeres illata. Hazánkban a legnagyobb vásár hagyományosan a budapesti Vörösmarty téren van, ám több más helyen nyílnak kisebbek, így például a Hegyvidéken is, a polgármesteri hivatal mellett, ahol kellemes, meghitt körülmények közt lehet válogatni a portékákból. Sokaknak azonban ez sem elég, szokássá vált, hogy ezrek utaznak a bécsi adventi vásárra. Mindezekért joggal nevezhetjük ezt az időszakot a fogyasztás ünnepének is. A média buzgón táplálja a karácsonyi hangulatot – a karácsonyt megelőző napokban minden az ünnepről szól. Sokan panaszkodnak emiatt, a kommercializálódás révén veszélyeztetve látják az ünnep valódi tartalmát. Mások viszont örömüket lelik a készülődésben, a fényekben, illatokban és az adventi utcák varázslatos hangulatában.Adventi_vasar