A_Hegyvideken_jart_Joulupukki

A Hegyvidéken járt Joulupukki, az igazi Mikulás

A Mikulás létezik! Bizonyítékunk van rá, ugyanis a MOM Sportban személyesen is találkoztunk vele, Joulupukkival, aki egyenesen Lappföldről utazott el hozzánk. Kicsik és nagyobbak még közös fotót is készíthettek az igazi Mikulással, aki lapunknak elárulta, mennyire elégedett a hegyvidéki gyerekek viselkedésével.

December 6-án reggel minden jó gyerek megtalálta az ajándékát, amit az éj leple alatt a Mikulás a kitisztított csizmácskákba rejtett. Ám az idén egy még nagyobb meglepetés várta őket: a MOM Sport műfüves pályáján személyesen is megismerhették Joulupukkit, az igazi Mikulást! A felejthetetlen találkozáson a kicsik, azon túl, hogy megsúghatták neki kívánságaikat, közös fotót is készíthettek.
„Nagyon aranyos volt a Télapó, jó volt vele találkozni, már régóta meg akartam ismerni. Én mindig hittem benne, de az ovis társaim között vannak olyanok, akik szerint igazából csak a felnőttek hozzák az ajándékot. Pedig itt van, tényleg létezik a Mikulás!” – magyarázta boldogan az ötéves Zselyke, aki testvéreivel együtt állt Joulupukki mellé.
Akadtak olyan szülők, akik lelkesedésben még a gyerekeket is felülmúlták… Sorban állás közben az alábbi beszélgetés fültanúi voltunk.

– Odanézz! Hú, a mindenit, mekkora szakálla van! És ő az igazi! Figyelj, ha odaérünk, én ültetlek bele az ölébe. Remélem, kezet foghatok vele! – mondta fiának a negyvenéves forma apuka.

– Jaj, apa! Csak a gyerekekkel fog kezet, te meg már felnőtt vagy. Elég ciki, ha beleültetsz az ölébe… Már nem vagyok olyan kicsi – válaszolta a tíz év körüli kisfiú.

– Azzal ne törődj! És egyébként is, annyi idős az ember, amennyinek érzi magát. Márpedig én fiatalnak érzem magam – jött a bölcs replika.

– Apa, már bocs, hogy ezt mondom, de kopaszodó, ráncos gyereket én még nem láttam… – zárta rövidre a vitát a csemete.

Persze, minket is hajtott a kíváncsiság, hogyan végződik a történet. Az apuka pontosan úgy tett, ahogy eltervezte. Fiát beleültette a Mikulás ölébe, majd gyermeki csodálattal az arcán kezet fogott Joulupukkival.
A különleges program során a gyerekek interaktív koncerten mutathatták meg, miben tehetségesek, pónit simogathattak, szaloncukrot majszolhattak, sőt a MOM Sport jóvoltából átvehették a Mikulás ajándékait is.
„Reggel a csizmámban matricák voltak, és rengeteg csoki. Most még kaptam egy micimackós kulacsot és almát is. Ebben a kulacsban viszek majd teát az iskolába! De a legjobb az volt, hogy találkozhattam a Mikulással. Anyu lefényképezte, ahogy kezet fogok vele!” – mesélte a nyolcéves Merse, aki büszkén hozzátette, hogy az idén nem kapott virgácsot.
A rendezvény hatalmas sikert aratott, a MOM Sport műfüves pályáját ellepő látogatók száma a kétezret is elérhette, ám a jó szervezésnek és az önkormányzat segítségének köszönhetően problémamentesen zajlott az emberek ki- és beengedése.
„Nagy örömmel csatlakoztunk a MOM Sport rendkívüli eseményéhez. A kerületi iskolákat, óvodákat már egy hónappal ezelőtt értesítettük a jó hírről, hogy milyen fantasztikus élményben lehet részük. A Mikulás látogatása életre szóló emlékkel gazdagította azokat, akik eljöttek” – mondta Gilicze Zoltán, az önkormányzat oktatási és közművelődési irodájának vezetője.
„Nem szeretném elárulni a szakmai titkot, hogyan sikerült elhívnunk a Mikulást, de nagyon örülünk, hogy ellátogatott hozzánk. A gyerekeken látszik, milyen jól érzik magukat” – tette hozzá Talabér Tibor, a MOM Sport igazgatóhelyettese.
Pár szó erejéig sikerült beszélgetnünk a Szentendrére siető Joulupukkival, így a többi között megkérdezhettük tőle, mennyire elégedett a hegyvidéki gyerekek viselkedésével.
„Csodálatosan éreztem itt magam! Nagy öröm volt számomra, hogy ilyen sokan voltak, és persze az is, hogy a kicsik nem féltek tőlem, bátran ide mertek jönni hozzám, kezet fogtak velem. A hegyvidéki gyerekek nem rosszabbak, mint tavaly, sőt, kifejezetten jók voltak. Persze, mindig lehet jobbnak lenni, és kell is – mondta a Mikulás, aki megkért, hogy mindenképpen írjuk meg a tinédzsereket nevelő szülőknek szóló üzenetét. – Ahogy kamaszodnak, egyre nehezebb velük, hiszen már nem olyanok, mint kicsinek. De én tudom, hogy ők még mindig nagyon jó gyerekek! "
Miután megígértem, hogy teljesítem a kívánságát, a szemembe nézett, kezet fogott velem, és hálás mosollyal az arcán magyarul mondta: „Nagyon szépen köszönöm!”

Boussebaa Mimi