A_gerincproblema_nepbetegseg

A gerincprobléma népbetegség

Az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem idei első programján a gerincproblémákról hallgathattak meg előadást az érdeklődők. Dr. Ferenc Mária, a Budai Egészségközpont gerincgyógyász reumatológus főorvosa a leggyakrabban előforduló kopásos eredetű, valamint a csontritkulással összefüggő gerincbetegségek műtét nélküli kezelési lehetőségeit ismertette.

Idősödő társadalmunkban a gerincproblémákkal küzdők száma is folyamatosan növekszik, a kopásos eredetű gerincbetegségek ugyanis nőknél 50, férfiaknál pedig már 35-50 év felett rendkívül gyakoriak. A felmérések szerint a 40-50 év felettiek 80%-a már átélt valamilyen derékfájdalmat – ezekkel a nem túl biztató adatokkal nyitotta előadását dr. Ferenc Mária, a Budai Egészségközpont osztályvezető főorvosa az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem januári rendezvényén.
A gerincbetegségek egyik legfőbb oka a kopás (ami az esetek mintegy 70%-ára jellemző), de a csontritkulásos betegek száma is magas. A kopásos eredetű megbetegedések kockázati tényezői között a reumatológus elsőként az öröklődést említette (a genetikai faktor 40-70%-ban lehet felelős a kialakulásért), de felsorolt olyan lényeges külső tényezőket is, amelyek befolyásolhatók: ilyen a többi között a dohányzás, a túlsúly, valamint az ülő életmód. A kopásos gerincelváltozás jellegzetes tünete lehet a gerinc fájdalma, deformitása, az alsó és a felső végtagok gyengesége, zsibbadása, a járászavar, továbbá az, hogy nem tudjuk magunkat rendesen megtartani.
A problémák konzervatív, azaz műtét nélküli kezelésére sokfajta módszer létezik – gyógyszeres fájdalomcsillapítás, fizioterápia, betegoktatás, pszichoterápia, alternatív gyógyászat, valamint a hagyományos gyógyászatba beépülő komplementer medicinák köre –, de a doktornő szerint egyik sem mindenható. Általában többféle kezeléssel együtt lehet jó eredményeket elérni.
A szakorvos külön kitért a természetgyógyászatra, azaz a nem konvencionális orvoslásra, amelynek napjainkban óriási a népszerűsége. Ferenc Mária a tudományos alapokon nyugvó, nyugati orvoslás képviselőjeként úgy véli: nem baj, ha a komplementer medicinákat is igénybe veszik a betegek, amennyiben úgy érzik, azok hatásosak, azonban a diagnosztikában kizárólag a hagyományos orvoslás korszerű technikáihoz érdemes ragaszkodni. Az alternatív gyógyászat legnagyobb veszélye szerinte az, hogy sokszor nincs is megfelelő hatástani vizsgálata.
A gerincbetegségek második leggyakoribb okát jelentő csontritkulás kapcsán elhangzott, hogy a rizikótényezők között elsőként itt is az öröklődés merül fel, emellett azonban a dohányzás, a mértéktelen kávé- és alkoholfogyasztás, a sovány testalkat, a mozgásszegény életmód, nőknél pedig a korai méheltávolítás is növelheti az előfordulás kockázatát. Az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel szintén forrása lehet a problémának, ezek az anyagok ugyanis rendkívül fontos szerepet játszanak a csontanyagcsere egyensúlyának fenntartásában.
Kalciumból a szakirodalom szerint – nemtől és életkortól függően – naponta 1000-1500 milligrammot kellene bevinni szervezetünkbe, ehhez képest ma a felnőttek átlag 400-600 milligrammot fogyasztanak. A D-vitamin (amelynek mintegy 80%-ához a napfény segítségével, a bőrön keresztül jutunk hozzá, további 20%-ot pedig táplálkozásunk során viszünk be) hiánya szintén általánosnak mondható: nálunk a teljes népesség 50-60%-ánál, míg a 65 év felettiek 80-90%-ánál mutatható ki a szükségesnél alacsonyabb vitaminszint.
A csontritkulásos gerincbetegségek megelőzéséhez rendszeres tornára, úszásra és megfelelő táplálkozásra van szükség, a töréseket pedig leginkább gerinckímélő életmóddal kerülhetjük el: figyelni kell arra, hogy ne görnyedt háttal emeljünk, mindkét oldalra egyenlően elosztva, kis súllyal terheljünk, valamint óvjuk magunkat az esésektől. Mindemellett a rendszeres csontsűrűségmérés és a D-vitamin szintjének ellenőrzése is elengedhetetlen ahhoz, hogy megelőzzük a komolyabb problémákat.
A Budai Egészségközpont gerincgyógyász reumatológus főorvosa két érdekes, sokakban felmerülő gyakorlati kérdést is felvetett a gerincproblémák kapcsán: hogyan feküdjenek, illetve viseljenek-e fűzőt a derékfájós betegek? Ferenc Mária szerint az akut ideggyulladásos páciensek számára a legjobb az oldalt fekvés, behajlított csípővel és térdekkel, lehetőleg olyan, nem túl puha matracon, amely át tudja venni a gerinc élettani görbületeit.
Ami a fűzőt illeti: általában 65 év felett, terheléstől függően szokták ajánlani, illetve csigolyakompresszió, instabilitás, csigolyacsúszás esetén, vagy stabilizációs, fúziós műtéteket követően egyénileg javasolják. Ugyanakkor nem tanácsolják egyszerű porckorongkopás esetén 55 év alatt, ebben a korban ugyanis gyógytornával még ki lehet alakítani a saját izomfűzőket, ami stabilizálja a gerincet.

k.