A_Hegyvidek_egyetlen_leanyiskolaja

A Hegyvidék egyetlen leányiskolája

A Böszörményi úti Leányiskola a budai Koronaőr utcai polgári leányiskolából vált ki, és 1914-ben nyitotta meg kapuit, 322 tanuló járt oda ekkor. Ideiglenesen a Krisztina téri elemi iskolában működött 1915. március 3-ig, ennek egyik termében zajlottak az első beíratások.
1915-ben átköltözött a Böszörményi út és a Fery Oszkár (ma: Kiss János altábornagy) utca sarkához közel lévő, nyolc osztállyal és kicsiny tornateremmel rendelkező, átmenetileg (tíz évre) felhúzott barakképületbe. Az első világháború okozta gazdasági nehézségek miatt azonban nem jöhetett létre új iskolaépület.
A négy tantermet és egy orvosi szobát magában foglaló kisebb pótbarakk 1920. február 4-én készült el. Az intézmény vezetői természetesen jelezték a fővárosnak a szűkös férőhelyet, ám nem kaptak új épületet – kicserélhették viszont az iskola régi, romos kerítését.
Idővel megváltozott a székelykapus intézmény külső képe is: újonnan ültetett fák, bokrok, kerti virágok, veteményesek vették körül. A bejáratnál Magyarország virágokból kirakott térképe díszlett.
Fehérváry Ferenc igazgató – megszakításokkal – tizenhat éven át vezette a XII. kerület egyetlen polgári leányiskoláját. 1915 szeptemberétől 1917 szeptemberéig katonai szolgálatot teljesített, az 1919-es tanácsköztársaság idején pedig Forgó Kálmán „iskolavezetőnek” volt kénytelen átadni a helyét.
Az iskola nagy gondot fordított arra, hogy a növendékek eleget tegyenek vallási kötelezettségeiknek. A katolikus tanulók a Missziós Nővérek kápolnájában ünnep- és vasárnapokon szentmisét és egyházi beszédet hallgattak. A többi felekezethez tartozó tanulók a saját templomaikat látogatták.
A leányiskola volt az első a fővárosban, amelyet gramofonnal, mikrofonnal és megafonnal ellátott rádióval szereltek fel. A növendékek hetente kétszer vettek részt a testnevelési főiskola által a Fery Oszkár utcában működő tanítóképző intézet tornatermében tartott próbatanításokon.
Az 1925–26-os tanévben alakult meg a Pap-Váry Elemérné nevét viselő ifjúsági önképzőkör, amelyben a diákok szellemi, erkölcsi tartását fejlesztették, és amely különösen szép eredményt ért el az előadó-művészet, a tehetségkiválasztás terén. Szintúgy ekkor alakult meg az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület. Az egészséges életre való szoktatás, a szegény gyermekek segélyezése, ünnepélyek és kiállítások rendezése igen jó nevelő hatással volt a növendékekre.
Fehérváry Ferencet 1930 szeptemberében áthelyezték a Marczibányi téri polgári leányiskola élére – nehéz szívvel szakadt el szeretett iskolájától. Helyébe Gallauner Károlyné került, aki három évig irányította az intézményt. Az ő ideje alatt folytatódtak a sokoldalú tanfolyamok, valamint megalakult a cserkészcsapat. Ugyanekkor alakították át a kisebbik barakk két osztályát parkettás és az előzőhöz képest tágas tornateremmé, ahol az iskolai ünnepélyeket is tartották.
Böngérfi Géza igazgató 1933 szeptemberében állt az iskola élére. Az új irányító sikeresen építette ki a szülők és az intézmény közötti kapcsolatot. Nagy gonddal erősítette a cserkészcsapatot, olyannyira, hogy a látogatóban ott járó Anna főhercegnő a legnagyobb elismerését fejezte ki emiatt. Rajz- és kézimunka-kiállítások, előadások színesítették az iskola életét, amelynek sorsa, a barakképületek állapotára tekintettel, a második világháborút követő években pecsételődött meg: a tanítványokat más kerületi oktatási intézményekben helyezték el.

B. A.