Rejtelyes_fagyongy1

Rejtélyes fagyöngy

A fagyöngy a föld és az ég között él, de egyikkel sem érintkezik, hiszen mindig a fák elérhetetlenül magas koronájában fejlődik. Örökzöld, akkor válik láthatóvá, amikor a fák lehullajtják leveleiket, és látszólagos virágzása egész télen kitart. Mindemellett széles hatásspektrumú gyógynövény.

Nem csoda hát hogy az európai népek mitológiájában számtalan helyen találkozhatunk vele. A kelták szerint egy villámcsapás hatására keletkezett az ágak között élő fagyöngy. Papjaik, a druidák a téli napéjegyenlőség éjszakáján arany sarlóval metszették le a fákról a szentnek tartott növényt. Megérinteni nem szabadott, ezért fehér lepedőbe fogták fel a lehulló fagyöngyöt, amelynek varázserőt tulajdonítottak, és gyógyításra, jóslásra használták.

A germánok számára a fagyöngygömb a Nap őrzője, az éltető sugarakat a sötét téli napokon is magában hordozza. Több népnél is megtalálható a motívum, amelyben a fagyöngy kulcsként nyitja az ajtókat, köztük a legfélelmetesebbet, az alvilág kapuját.

Manapság a régi hiedelmeknek csak egy szokás állít emléket: a karácsonykor a fagyöngy alatt váltott csók. A történet a skandináv mitológia része: e szerint egy hős életére törtek, akinek az anyja mindenkit megesketett, hogy nem emel kezet a fiára. A sebezhetetlen ifjú nyugodtan állta a rá lövöldözött nyilak záporát, mígnem egy fagyöngy nyílvessző halálra sebezte. Az istenek haragra gerjedtek, ám az ifjú anyja megkegyelmezett a fagyöngynek, és a szeretet növényévé tette, elrendelve, hogy alatta megállva csókolják meg egymást az emberek. A fagyöngy fehér bogyóként azóta is viseli a halottért hullatott könnycseppeket, de az alatta elcsattanó csókot örök szerelemmel jutalmazza.Rejtelyes_fagyongy2

A növény köré szőtt számtalan történet mozgatója annak gyógyhatása, ami valóban varázsos erőt kölcsönöz neki. A kelták után a római birodalomban is a „mindent gyógyító” névvel illették.

A levelek és hajtások gyógyereje egyebek közt erősíti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, kíméli a szívet, jótékonyan hat az érelmeszesedésre. Mintegy száz éve a rák elleni védekezésben is szerepet kap. A kozmetikai ipar a bőrnyugtató hatása miatt kedveli. Használják a lélekgyógyászatban, és a homeopátiás szereknek is alkotórésze.

Hazánkban két fagyöngyfaj fordul elő. A sárga fagyöngy – vagy másik nevén: fakín – lombhullató növény, előszeretettel telepszik tölgyfákra. Sárga bogyói lombhullás után láthatók. A népes nemzetségből származó, elterjedtebb fehér fagyöngy sok fafajon előfordulhat. Villásan elágazó, hengeres ágain párosával állnak világoszöld levelei.

A fagyöngy lombozata akár méteres átmérőjű gömböt is formálhat, ami különösen télen feltűnő dísze a fának. Bár élősködő, azaz a növekedéséhez szükséges anyagokat a gazdanövényéből szívja, nem tekinthető károsnak. A gazdanövény csak akkor sínyli meg a fagyöngy jelenlétét, ha sok gömb fejlődik ki az ágain, ilyenkor is inkább a súlyuk és lombozatuk árnyékolása hátrányos, nem pedig az általuk elszívott tápanyag mennyisége.

A fagyöngy ősszel sárgás, majd éretten áttetsző, fehér termését a madarak csipegetik. Eközben pár ragacsos termés a lábukra, tollaikra ragad, és a következő fára „utazik” velük. A kérgen megragadó magból lassan fejlődik ki a kifejezetten fényigényes növény.

Minderről azok tudnak igazán hitelesen beszámolni, akik próbálták már mesterségesen elterjeszteni a fagyöngyöt a kertjükben. A lassú növekedés és a sok levelét kedvelő kártevő miatt ez nem tartozik a kifejezetten könnyű kertészeti feladatok közé.

(Barta)