Magyarország legjobb fiatal fordítója
Székely Olivér, a Lauder Javne iskola tanulója nyerte meg az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága által megrendezett Juvenes Translatorest, azaz a Fiatal Fordítók versenyét. A tizennyolc éves diák a kontinentális sikerről és a jövőbeni terveiről mesélt lapunknak.
Hétszázötvenegy iskolából több mint háromezer diák vett részt a Fiatal Fordítók versenyén. Idehaza huszonkét intézmény legjobbjai pályáztak a győzelemre. Számítottál arra, hogy te leszel Magyarország legtehetségesebb fiatal fordítója?
– Egyáltalán nem. Biztos vagyok benne, hogy a vetélytársaim is hosszas felkészülésen vettek részt a verseny előtt. Bevallom őszintén, az előrehozott emelt angol érettségim óta nem igazán foglalkoztam a nyelvvel, így elképzelésem sem volt arról, milyen eredményt produkálok a megméretésen. Hatalmas meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy győztem.
A verseny egyik érdekessége, hogy az Európai Unió huszonnégy hivatalos nyelve közül bármelyik forrásnyelvről bármelyik célnyelvre lehet fordítani. Te melyiket választottad?
– Én úgy döntöttem, hogy magyarról angolra fordítok.
Ezek szerint több nyelven is beszélsz…
– Anyanyelvi szinten tudok angolul, de spanyolul is folyékonyan beszélek, és egy minimális franciatudásom is van. Tizenegy évet éltem Malagában, Spanyolországban, ahol angol iskolába jártam. Ott úgy volt második nyelv a spanyol, mint itthon az angol. A Fiatal Fordítók versenyéről nem is hallottam, amíg a felkészítő tanárom, Kovács Ágnes nem kért meg arra, hogy gondoljam át a részvételt. Őt már négy éve ismerem, és bár elég nagy tudással jöttem az angol iskolából, tőle is sokat tanultam. Olyan szabályokról például, amelyeket a vérbeli britek is gyakran megszegnek. A fordítást mindenki brüsszeli idő szerint végezte a saját iskolájában, így a megszokott helyen, zavartalanul dolgozhattam.
Nehéz volt a forrásszöveg?
– Az európai közösségről szólt, egy oldal terjedelemben. Talán az jelentett nehézséget, hogy tartalmazott néhány olyan kifejezést és mondatszerkezetet, ami sajátos a magyar nyelvhez képest, így meg kellett találnom az angol megfelelőjét anélkül, hogy megváltoztattam volna az adott gondolat mondanivalóját.
Életre szóló sikert jelent megnyerni egy ilyen nívós versenyt, főleg, ha fordítóként képzeled el a jövődet.
– Ez számomra olyan siker, amit szépen elrakhatok a portfóliómba. Az európai polgárok nagyon kis töredéke mondhatja el magáról, hogy megnyert egy ekkora versenyt. Büszke vagyok a győzelemre, mégis inkább az audiovizuális szakmában képzelem el a jövőmet. Az iskolában filmet forgatok, a többi közt az ottani TehetségHáz előadásait is én rögzítem. Grafikával is foglalkozom: a TehetségHáz, a diákönkormányzat és az iskolai klezmerzenekar logóját is én terveztem. Az biztos, hogy egy újabb út jelent meg előttem a már meglévő néhány mellett, és bár jelenleg nem tervezem, hogy fordítással foglalkozok, tudom, ha bármikor is ebbe az irányba sodor az élet, erre a győzelemre mindig hivatkozhatok.
Az április nyolcadiki, brüsszeli díjátadó ünnepségen Andrula Vasziliu, az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős biztos adja át majd az elismerést. Várod már?
– Ünnepélyes lesz, az biztos! Érdekes, hogy a huszonnyolc győztes közül négynek jut lehetősége beszédet mondani a díjátadón. Remélem, ez nekem is megadatik, hiszen ilyen alkalom csak egyszer van az életben!
Boussebaa Mimi